Arra a következtetésre jutottam, hogy a vendéglátóipari iskolákban kötelező tananyaggá tehették a Rollercoaster Tycoont, mint egy jól működő komplexum működését és lehetőségeit bemutató modellt. Abban ugyanis lehetett manipulálni az embereket azáltal, hogy higítottuk az italokat és jól megfűszereztük a kajákat. Aki ivott, az megéhezett, aki evett, annak ihatnékja támadt. Aztán ment a nyilvános mellékhelyiségbe könnyíteni magán, ahol a kedvesnek tűnő vécésnéni könyörtelen arccal adja oda a használati díj ellenében letépett két papírcsíkot, amivel ember nem képes kellő módon rendbe rakni magát a világháború után... Ezeket Bogácson is kitűnően alkalmazzák, egyedül bort érdemes inni, mert az legalább bor... még ha tablettás is...

Ennek ellenére nekik is tudnak derék emberek kellemetlen perceket okozni, mint az alábbi esetben is. Éppen egykedvűen álltam sorban az egyik hasraütésszerűen kiválasztott vendéglátós egység előtt, amikor a sor végéről egy ingerült apuka a kis papírtálcán egy 80%-ban elfogyasztott palacsintával előrenyomult a pultig, majd ott közölte a kiszolgálókkal, hogy ő nem ilyen palacsintát kért, hanem másmilyent, és kész szerencse, hogy még időben észrevette a tévedést. Igazán megsajnáltam szegény pultos kiscsajt, hiszen a történet hallatán majdnem egyben lenyelte a kezében tartott tölcsérnyi fagylaltot. Én a mellettem álló fa tartóoszlopot harapdáltam kínomban, a sorban többen harsányan felvihogtak, néhányan olyanokat suttogtak a másiknak, hogy "ennek is annyi esze van, amennyi látszik", "á, ne becsüld túl..." Az illető apuka végül kapott másik palacsintát, 90 forintért, mint bárki más.