A 2014-es monacói futam messze legérdekesebb eseménye az volt, hogy Jules Bianchi két pontot szerzett a Marussiával – meg persze az, hogy az ötödik helytől lefelé mindenki kört kapott a két Mercedestől és Ricciardótól –, úgyhogy kénytelen vagyok aktualitások helyett ismét régi monacói képeket összeborítani és értékes, érdekes, munkával összerakott tartalomnak látszó dolgot kerekíteni belőlük.

(Ja, igen: kimaradt két hét. Ég miatta a képem, még szerencse, hogy legutóbb megígértem, hogy nem ígérek semmit. Önbeteljesítő jóslat, mi?)

John Surtees, Cooper T53, 1961. John ekkor még nem sejtette, hogy 53 év múlva háttérképnek lesz beállítva. Ezzel az autóval valószínűleg Raikkönen is el tudott volna fordulni a hajtűben az utolsó előtti körben →

Jackie Stewart, BRM P261, 1966. Kamerával a sisakodon rögzítesz képeket sportolás közben? Hogy miket ki nem találnak ebben a XXI. században! →

Niki Lauda, Ferrari 312T2, 1976. Nincs megállás. Működik a lendületátvitel, a Mercedesnél erősen remélik, hogy nem is lesz, pedig Hamilton most szó szerint vérszemet kapott →

Aytron Senna, Toleman TG184, 1984. Őselemek harca. A zuhogó esőben Senna F1-es pályafutása első nagy sikerét aratva a 13. helyről rajtolva lett második →

Ayrton Senna és Nigel Mansell, 1992. Hiába a világverő Williams FW15, Senna az utolsó köröket kivédekezte Mansell ellenében és megszerezte ötödik monacói győzelmét →

Olivier Panis (Ligier JS43) és Eddie Irvine (Ferrari F310), 1996. Panis élete egyetlen győzelmét érte el ezen az őrült, esős futamon. Összesen három versenyző ért célba. Irvine is kiesett →

A nyitókép 1970-ben készült, Jack Brabhamet saját Brabhamjében kergeti a Lotusos Jochen Rindt.