Az év első napjára jellemző létezési és interakciós sík kapcsán…

Szóval van ez, hogy a január elseje folyamán valamikor bekövetkező feleszmélés okozta sokkot előbb-utóbb felváltja egy – jobb esetben belső, rosszabb esetben külső – késztetés olyan cselekményekre, melyekre ezidőtájt gondolni is horror: felkelés, beágyazás, felöltözés, reggeli kisrutin (akkor is, ha már dél van), hajnali romok elrejtése vagy műemlékké nyilváníttatása.

Mindez nem azért, mert amúgy ez a dolgok rendje és amúgy nem éreznénk jól magunkat ilyen kuplerájban. Az egész mögött egyetlen súlyos kérdés áll, úgy hangzik: ÚRISTEN, MI LESZ, HA IDEJÖN VALAKI?!

Melyre a válasz természetesen az, hogy az égvilágon semmi.

A kedves vendég ugyanis eleve azért jött el otthonról, mert a körülmények és a kedv nála is ugyanez és ugyanennyi, de ha nincs otthon, akkor egyrészt nem kell EZT néznie, másrészt nem kell attól tartania, hogy ÚRISTEN, MI LESZ, HA ODAMEGY VALAKI, harmadrészt pedig ha ÚRISTEN, MÉGIS ODAMENNE VALAKI, még mindig remek kifogás, hogy bocs a rendetlenségért, tudod alig voltunk még idén itthon.

A fenti gondolatmenet természetesen csupán a képzelet szüleménye és egyáltalán nem alapul valós, megtörtént eseteken, továbbá ezt a disclaimert önszántamból vagyok kénytelen itt elhelyezni.