Kevés dologgal lehet engem igazán felidegelni, de azok között feltétlenül dobogós a kéretlen pakolászás, közismertebb nevén a rendrakás. A rend ugyanis a szűkebb környezetünket alkotó dolgoknak egy olyan állapota, mely kizárólag a szemnek kedves.

— Hová lett minden?
— Minden ott van, ahol volt, csak most rend van.
— (eredménytelenül kutat) Jó, akkor hol van például az izé?
— Beletettem a hogyishívjákba.
— (eredménytelenül kutat) És hol van a hogyishívják?
— Hát a fiókban!
— (eredménytelenül kutat)
— A másikban!

Mér’ vagyok mérges, ahelyett, hogy örülnék a rendnek.

Báj dö véj, egészen biztos vagyok benne, hogy a vonaton José Mourinho ült két sorral előttem. Onnan tudom, hogy 1) tök úgy nézett ki, 2) ugyanannyira nem beszélt magyarul. (Mondjuk máshogy se.) Kicsi a világ, ami nagy szerencse, máskülönben nem tudom, mennyi időt venne igénye a mostani 1 óra 45 perc helyett ez a 70 kilométeres utazás.