A kedd éjjeli földrengésről csak utólag értesültem, pedig a bekövetkeztekor éppen eléggé kiélezett helyzetben voltam ahhoz, hogy a legapróbb furcsaságokat is észrevegyem. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy a Föld belseje tulajdonképpen olyan, mint egy hatalmas, sohasem nyugvó gyomor, ami akkor is morog, ha üres, meg akkor is, ha teli van, és az ilyen erősségű rengések az ő szempontjából ekvivalensek lehetnek azzal, amikor a vasárnapi babgulyás hétfő este egyenesen a hűtőből, kenyér nélkül elfogyasztott maradéka néhány órával később figyelmeztetőleg csavar néhányat a beleken.

Kedves Gyerekek! Ha a földrengésekről szóló fogalmazáshoz az interneten forrást keresgélve akadtatok rá erre a posztra, inkább ne másoljátok le! Ez csak ilyen metafora, ami annyiban tér el az amforától, hogy hiába vágod földhöz, nem törik el. Egyébként már a felvetés is nevetséges: hát hol enne egy bolygó babgulyást? Tán összejár a Naprendszer bográcsozni? Mindegyik bolygó visz valamit? A Nap a házigazda, mert ő süt és főz? Vannak-e ott olyan csajok, akiket nem a tömeg vonz? A Plútót meghívják-e maguk közé?

Szóval ilyesmit ne írjatok, ráértek majd akkor hazudni, ha ez lesz a munkátok. És ne nyomassátok a lakossági trenszet a vonaton meg a buszon fülhallgató nélkül, mert olyankor mindenki imát intéz a mikroelektronika istenéhez, hogy a készüléket tápláló akkumulátornak gyors, fájdalommentes, gyors, elkerülhetetlen és gyors halállal kegyeskedjék, anód!