#162
Nfol blogja már csak ilyen, kimaradoznak a napok. Felfoghatod ezt egyfajta rejtett logikai játéknak is: találd meg a hiányzó napokat!
A miheztartás végett: ma hajnal ötkor keltem fel, hogy nyolcra odaérjek Debrecenbe a vizsgára. Szakad az eső az úton, de ez momentán a legkisebb gondom. A gyomrom már most forog. Az egyetemen esernyő alatt bandukolva egyszer majdnem ki is dobom a rókát - csak nem tudom, mitől -, de megemberelem magamat. A tanár pontos, leülünk, kioszt, ellenőriz, kidolgoz, gondolkozik, kidolgoz, tovább gondolkozik, fél oldalt áthúz, másik fecnire írkál, tollat cserél, orrot fúj, hátrafelé nézelődik, szugerál ("grab a pen, write it down, remember"), próbálkozik ("The world doesn’t just disappear when you close your eyes, does it?"). No, it does not.
Megírtuk, hazajöttem - egy másodperccel ezelőtt hazajöttem helyett hahajöttemet írtam, ami egészen apró mosolyt csalt az arcomra -, most pedig kúrálom magamat. Zeneterápia. Állítólag a magasra tekert basszus segít kiereszteni a gőzt. Úgyhogy hagyom rendelni prof. dr. Massivus Attackot.
Blogzárta után érkezett: a Neptunon megjelent egy bejegyzés a mai vizsgáról, ami szerint az én szerény tíz oldalas dolgozatomat elégségesre értékelték az illetékesek. Azaz megvan. Yaaaaaahhhhhooooooooo!!!