Múlt hétvégén hivatalosan is elkezdődött a 2013-as versenyévad a Forma-1-ben, az ausztrál futamot pedig sokak meglepetésére Kimi Raikkönen húzta be a Lotusszal. A részleteket gondolom minden érdeklődő ismeri, erről a győzelemről azonban írok néhány gondolatot.

A Lotust a festése is predesztinálja a sötét ló szerepére, tavaly Abu-Dzabiban meg is mutatták, hogy az ellenfelek hibáit ki tudják használni. Ez a mostani győzelem viszont össze sem hasonlítható azzal. A jó — ráadásul tartalékkal is bíró — taktika, az ezt teljesíteni képes és a rajtnál azonnal előrébb lépő versenyző ismét adott volt, de fontos különbség, hogy a futamba nem szólt bele az eső, a biztonsági autó senki előnyét vagy hátrányát nem tette semmissé és a győzelmi esélyeket dédelgető ellenlábasokkal sem történt semmi látványos, mindenki mehetett a számára kitalált taktikának megfelelően a legjobb tudása szerint. Persze lehet azt mondani, hogy a gumikopást szépen benézte szinte minden csapat, de az akkori adatok alapján szerintem ma sem jutnának más következtetésre.

A következő hétvége a jó kis maláj pályán talán választ ad arra, hogy Raikkönenék részéről ez egyszeri beletalálás volt-e vagy más körülményekhez is képesek ilyen jól alkalmazkodni, mert azt továbbra sem hiszem, hogy a Lotus bármilyen egzakt módon mérhető tulajdonságában jobb lenne egy Ferrarinál, egy Red Bullnál (akarom mondani, Vettel Red Bulljánál) vagy egy Mercedesnél. De nem is azokban kell jobbnak lennie.

Kicsit sajnáltam, hogy Sutil a végén annyira visszaesett, de soha rosszabb visszatérést; Alonso, Vettel — és szerencsére Massa is — látszólag ott folytatják, ahol Brazíliában abbahagyták. Hamilton pedig, ha volt is némi ki nem mondott kétsége a váltását illetően, a McLaren eddigi teljesítményét látva azt hiszem, megnyugodhat.