Szegről-végről ismerős család, akik rendelkeznek egy néhány hetes laptoppal és egy néhány éves gyerekkel, akit nevezzünk mondjuk Zolikának. Rutinosabbak már most dörzsölik a tenyerüket, mert sejtik, hogy a fenti két elem közös légtérbe zárása milyen eredményhez vezet. (És ami súlyos: mindenki környezetében van egy Zolika. Nem a név, nem az életkor, hanem a hozzáállás.)

Én úgy kerülök a képbe, hogy éppen nem bírtam kitalálni semmi hihető alibit, így megnyertem magamnak a család problémáját, hogy tudniillik nem jön hang a gépből, pedig eddig nagyon is jött. Újsütetű laptoptulajdonosok számára hatalmas revelációval szokott szolgálni az Fn gomb felfedezése, gondoltam, itt is ez lesz, véletlenül benyomták a mute-ot, aztán van az a fajta felhasználó, aki erőlködés nélkül hozza a Facebook linklekattintós appjában a három tized alatti átlagot, de ha a tálcán minden státuszikon vörössel áthúzva jelenik meg, azt a büdös életben nem veszi észre.

Long story short: tényleg lenémították a gépet, amitől kitört a pánik és mire előkerült volna a géphez kapott leírás, Zolika felgyűrte a pólója ujját és tizenegy évének minden tapasztalatát bevetve újratelepítette a hangkártya drivert. Pontosan négyszer. Kár, hogy a gépben nem olyan hangkártya van, dehát bármilyen késsel lehet kenyeret szelni, ugye. Emellett arra is volt gondja, hogy a bajt okozó hotkey drivert szanálja a rendszerből, csak mert ott volt a telepített programok között és Zolika nem emlékezett rá, hogy az ATKOSD milyen játék és ami ennyire nem hagy nyomot az emberben, az nyilván felesleges is. Mindezt egy negyed óra alatt sikerült Zolikából kiverni kinyomozni.

Na mindegy, a rossz drivereket leszedtem, a jót felraktam — veszettül örültek, hogy van benne ilyen látványos keverőpult meg hangképtorzító funkció, tíz percen át kellett nyomogatnom a stadion meg a víz alatti presetekkel valami családi videót, mert úgy annyira vicces; eredetileg csak azért húztam elő az ablakát, hogy mindörökre eltüntessem azt a szutykot —, aztán visszament az ATKOSD is, megmutattam, illetve lerajzoltam egy cetlire, hogy Fn + Esc = ordibátor BE/KI, aztán Regeditben rákerestem a rossz driver gyártójának nevére azonnali purgálás céljából, hogy ott se legyen nyoma Zolika hozzáértésének.

Aki még sosem látott Regeditet (vagy Parancssort), annak ez óriási élmény, are you a wizard, meg ilyenek, az egyik kedves szülő meg is jegyezte, hogy ezt a Zolikának is látnia kellene, mert akkor legközelebb, ha ilyen történik, már ő is meg tudná szerelni ezt a régi rádiós kanasztázist. Ezen a ponton két dolog történt: egyrészt megjegyeztem magamban, hogy az b*szna még be, másrészt megjegyeztem magamban, hogy amikor valamit magamban jegyzek meg, akkor általában nem szokott hozzá mozogni a szám és a hallótávolságon belül tartózkodók arca sem szokott ledermedni, ergo ezt kimondtam hangosan.

Nem maradtam ott uzsonnára.