Meglehetősen furcsa napokat élek meg mostanában. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, miért érzem így, mert tulajdonképpen semmit sem teszek másképpen — legalábbis nem tudatosan —, mint eddig, mégis másra futnak ki az események, mint amire jól fejlett pesszimizmusom és korábbi tapasztalataim alapján számítok. Az is meglehet, hogy minden ugyanolyan most is, mint bármikor, csak valamitől megváltozott az érzékelésem, a felfogásom, a hozzáállásom (JÁTÉK! BÖGRE!), belém költözött egy manó és izzó végű botjával nekiállt kisütögetni a kóros/káros idegpályáimat, de számtalan hasonló és legalább ennyire valószínű oka is lehet még.

Csak aztán sokszor nem szeretném, hogy véget érjen az adott nap, mert félek attól, hogy mi lesz a következő napon. Attól, hogy felébredek és kiderül, hogy az a hihetetlen, valószerűtlen dolog igazából nem is úgy történt.