Man’s crisis of identity
Vasárnap este 22 óra 37 perc. Most mondhatom el, hogy beköltöztem a bérleménybe. Maradt egy szekrény, amit nem merek kinyitni.
Azért a tulajdonossal még el fogunk cseverészni arról, hogy a lakás állapota hány százelékos, mert szerinte egész jó lett, szerintem meg egész jó lett, csak belerondítanak az egész jóság fogalmába olyan csekélységek, mint a becsukhatatlan bejárati ajtó, a ruhásszekrényben leszakadt polc, meg a példásan elvezetett, ám használhatatlan koaxiális kábel.
Reggel nyolctól már ipar van, gúúúúúd náájt ringdingding...