Cívis 12
Megérkezik a 23-as busz a megállóba, odakint 30 fok, odabent kicsivel több. A sofőr kinyitja az első ajtót, felszállnak néhányan. Hangos Néni, Békefenntartó Bácsi és Táskás Karcsi a hátsó ajtónál kempelnek, Hangos Néni élénk taglejtéssel szereté rávenni a buszvezetőt az ajtó kinyitására, aki végignézi mindezt a tükörben, de nem hatódik meg. Eltelik egy egész perc. Hangos Néni még élénkebben mutogat, kezével feszegetné az ajtót, közben Táskás Karcsi megindul az első ajtó felé, felszáll és megkéri a sofőrt, hogy nyissa ki Hangoséknak a hátsó ajtót, a sofőr azt válaszolja, hogy elöl kell felszállni, ő ráér az indulással, a munkaidejébe belefér, különben is mutassa a menetjegyét.
Karcsi jegyet venne, de csak ezrese van, a sofőr nem tud belőle visszaadni. Karcsi vakarja a fejét, újabb perc ketyeg le, az utasok élvezik a kerekekre szerelt szaunát, ám ekkor Hangos Néni megindul a — wait for it — első ajtó irányába, Békefenntartó Bácsi pedig tartja az alakzatot. Hangos Néni feje lilakáposztára emlékeztet, magából kikelve szidalmazza a buszvezetőt, közösen meghallgatjuk Az ilyenek miatt tart itt ez az ország és a Bezzeg az én időmben című örökzöldeket, Békefenntartó Bácsi csitítgatja, ne kiabálj, mondja neki, közben leülnek az ülésre. Karcsi rálel a megoldásra, táskáját Hangos Nénire és Békefenntartó Bácsira bízza és leszáll, hogy felváltsa az ezresét, Békefenntartó Bácsi mondja neki, hogy nála van apró, vegye-vigye a Karcsi, nem kell ebből gondot csinálni.
Néhány utason már látszanak a türelmetlenség jelei, egyesek a kezükkel fojtó mozdulatokat imitálnak tudtukon kívül, mások a lakcímváltoztatási formanyomtatványt kezdik kitölteni, mert nem látnak esélyt arra, hogy valaha is elhagyják ezt a megállót. Karcsinak lesz jegye, a sofőr annyira élvezi a helyzetet, hogy indulás előtt feltétlenül ki akarja vele lyukaszttatni. Karcsi buszos utazásainak számát megtippelni sem merem, de sokat elárul, hogy először a vészjelzőbe akarja betuszkolni a jegyet, utána meg a leszállásjelzőbe. Végül elindulunk, már mindenki elfelejtette, milyen érzés haladni.
Köszönöm az élményt, amúgy időre mentem volna.
JonC @
korrekt hangulatfestés, tetszett :)
S@ti @
Időtlen életkép. Lehetett volna akár 1955-ből, 1980-ból vagy akár 1991-ből...
Hmm... 2010-ben is még itt tartunk. So sad...
Zol @
Szenzációs olvasmány! :D grat
mozes66 @
Nagyon tetszett. Jelölni fogunk Golden-blogra