Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok kiba kilobájt dühös, mert igenis az vagyok.

Kezdődött azzal, hogy amikor itthonról elindultam, volt a kabátom jobb zsebében két buszjegy. Mire kiballagtam a megállóig — legfeljebb 300 méter —, már egyiket sem találtam. Sehol. Pedig biztosan odatettem őket, nem egyszer ellenőriztem is. Ki nem eshettek, mert még a lakásban becipzároztam a zsebemet, útközben nem nyúlkáltam a zsebembe, így nem is ránthattam ki őket óvatlanul, nem is zsebelt ki senki. A zsebem nem lyukas, a zsebemen belül nem tudnak a jegyek elbújni a szövet ráncai között. Mégsem lelem őket. 500 forint az ördögé. Így a sofőrtől kellett vennem egyet (320 Ft), amin buktam negyven forintot, mert nálam sem volt más apró meg nála sem.

Múlt héten szereztem az asztali gépbe 2x1 GB memóriát. DDR1-est. Lehetne rugózni azon, hogy az árából mennyi fejlettebb technológiájú memóriamodult lehetett volna venni, meg hogy ezzel a beruházással lényegében megdupláztam a masina értékét, de hagyjuk ezt, sehová nem vezet, a gépembe meg úgyis ilyen való. Vasárnap beszereltem őket a gépbe, az rendben felismerte, a Windows is örült neki meg a TF2 is. Működött is minden, ahogy kell, teljes két napig. Erre az előbb rámozdultam a számítógépre, az meg először olyat szólt, hogy nincsen merevlemez az IDE-csatornán, aztán kifagyott, aztán reboot után már az előző üzenet kiírása előtt kifagyott, aztán reboot után a GRUB megpróbált betöltődni, de inkább aszonta, hogy "alloc magic error", aztán ezeket időnként váltogatja. Mondanom sem kell, a merevlemez ott lóg az IDE-kábelen, ahogy mindig. Próbálom elhessegetni a gondolatot a régi modul visszaépítéséről, de ha megcsinálom és elindul a rendszer, akkor biztos nem leszek nyugodtabb.

Itt van előttem szétszedve az egész miskulancia, nézünk egymásra szomorúan és azon töprengünk, hogy akármennyire is lobog a hajunk a menetszéltől, eszünkbe ne jusson magunkon körültekinteni, mert csak azt látnánk, hogy egy helyben állunk, de azt legalább drágáért.