Gyorstalpaló poszt következik I’mma let you finish témában, elsősorban Zsubi kedvéért, aki jelezte, hogy nem egészen volt számára követhető az évbúcsúztató óriásmolinó, másodsorban mindazok számára, akik szintén nem értették az ábrát, viszont felszólamlási jogukkal sem éltek és most fogalom nélkül próbálják kitalálni, miért vicces, hogy Pákó ujjal böködi a decembert. Talán mások számára is érdekes lesz, a rettenetesen szar címért meg elnézést kívánok.

Van tehát ez a Kanye West nevű eladóművész, aki a világ jelentős részén ismeretlen okból kifolyólag rendkívül közkedveltté vált sittes-bandázós nótákból gyorsan megszedtem magamat műfajban ténykedik. A 2009-es MTV Video Music Awards díjátadón hatalmasat alakítva felrohant a színpadra és a legjobb country videoklipért járó díjat rebegő szempillákkal éppen megköszönni próbáló Taylor Swift hebegését egy tál párolt gennyhez fogható tapintatossággal félbeszakította, hogyaszongya: Yo Tayla’, I am really happy for you and I’mma let you finish but Beyoncé has the best music video of all time! YouTube-on meg is nézhető mindez, ha igaz.

Kanye ezzel a mondattal burkoltan jelezte a világ felé, hogy Beyoncét szíve szerint rettentő mélyen tenné boldoggá (aminek az említett hölgyet évek óta magáénak érző Jay-Z kortárs érthető módon annyira nem örült; a kettejük képviselte stílus miatt szinte borítékolható automata géppisztolyos tűzpárbaj is csupán azért maradt el, mert ciki lett volna, ha kiderül, hogy valójában mindketten elit iskolákba jártak), valamint hogy alapvetően leszarja a nyelvtani konvenciókat. Az internetes arcok nagyon kedvelik az efféle magas labdákat, úgyhogy nem meglepő módon órákon belül megszületett az I’mma let you finish, but...-mém, aminek központi eleme a végtelen bunkóság. Tulajdonképpeni lényege, hogy a képen Kanye West az ominózus beállásban a but... után következő félmondattal teljesen demoralizálja az adott tárgyat, helyszínt, személyt, szituációt vagy eseményt és ez bizony vicces. Iszonyúan.

Ebből szerintem már össze lehet rakni. Az meg csak az én személyes hülyeségemnek a bizonyítéka, hogy a jelenet befejezhetetlenségére épülő mémet egy nagyon is elkerülhetetlen befejezés illusztrálásához használtam fel. Na, egészen megdöbbentő, hogy még alig töltöttünk el egy kis időt 2010-ben és máris mennyi mindent tanultunk, nem?

Szóval kellemes másnapot mindenkinek!