Legelső napirendi pontként nem tehetek mást, minthogy felhívom figyelmeteket egy nagyszerű tényre. Ti ugyanis most éppen az ország vélhetőleg egyetlen olyan blogját olvassátok, amelynek szerzője szánja-bánja, ám a hagyományokkal szakítva és az illendőség szabályait alaposan valagba rúgva utólag kíván minden kedves olvasóba kellemeset bele.

Egyébiránt a dolgok nem éppen a legjobb irányba haladnak mostanság, erre remek példa, hogy múlt éjjel azt álmodtam, hogy újra középsikolában vagyok, mégmeg éppen engem szólít a földrajztanárnő, hogy akkor most felelés lesz és közben már fel is dobta a táblára Afrika vaktérképét és nekem annyi a feladatom, hogy körberajzoljam az ujjammal Botswanát, melynek elhelyezkedéséről nekem a földrészt kivéve természetesen fogalmam sincsen és ezen ő annyira feldühödik, hogy lekapja a vaktérképet, a térképes felével kifelé összetekeri és felém hajítja, nekem pedig éppencsak sikerül arrébb hajolnom, mielőtt a homlokom komoly katasztrófát előidézve nekiütközne Pretoriának, amiről ezek szerint nagyon is tudom, hol található.

Most ezt csupán azért írtam meg, hogy ha ma éjjel az álmom megismétlődik és ezúttal egy számomra ismeretlen várossal dob meg és nem tudok előle kitérni, akkor legyen kéznél a perdöntő bizonyíték. A földrajz atlaszt azért gyorsan átlapozom...