Azt álmodtam, hogy a fél életemet böngészőfülek szélén céltalanul pörgő kis pöcsköszörűk és lomha progress barok bámulásával töltöm. Jó érzés azzal a gondolattal ébredni, hogy az álom az csak álom és szerencsére a valóság... nos, pont ugyanolyan.

Vasárnap délelőtt annyira felbasz... felbosszantott az advanked mobilnet, hogy — rosszabb ez már nem lehet alapon — bedurvultam és rátoltam a modemre a szolgáltató által ajánlott legújabb firmware-t, meg ha már úgyis elrontani készültem a dolgot, akkor miért ne pattanjon fel az új dashboard is. Livin’ large.

Nem akarom túldramatizálni, rosszabb lett. De nem azonnal, mert a frissítés után megtáltosodott a cucc, erősen kapaszkodnom kellett a touchpadbe, amikor a Gmail egy perc alatt eljutott a login űrlaptól az inboxig. (Igen, ez jó.) Mindezektől függetlenül és a Huawei programozóinak érdemeit nem csorbítva azt kell mondanom, hogy a Mobile Partner program akkora trágyadomb, hogy majdnem kettőt tesz ki.

Ma reggelre helyreállt a rend. Már erősen kiabált a Windows, hogy van fontos frissítés, mondom ugorjál rá. Ez 10:50-kor volt. 14:30-kor a 16 megabájtot kitevő frissítés letöltése 95%-nál tartott. Mellette persze semmit nem tudtam csinálni, mert akármelyik weboldalt akartam megnézni, mindegyik cseszett bejönni, ezért jobb híján azzal szórakoztattam magamat, hogy vadásztam a lakásban a térerőt. Zsiráf a Börzsönyben, körülbelül.

A témában további lelkendező posztok várhatók.