Írtam olyan bitsorozat-forgató eljárást, hogy én magam sem értem, hogyan működik, de ez nem akadályoz meg abban, hogy g*cimód büszke legyek magamra néhány pillanatig. Van mire, nem?

Reggel elmentem a boltba felszerelkezni a hétvégére való tekintettel (tehát előre nálam volt az összes szombati és vasárnapi nézésem), mert mára ugyan van táp, holnap és vasárnap viszont zárva lesznek. Kóposodunk — így mondta a néni, akinek horror összeget voltam kénytelen átnyújtani. Azóta izmozok a beadandókon, úgy, hogy kettőkor feküdtem le. Az előbb valami zajok szűrődtek be a szobába az ablak felől, most határozott léptekkel megindulok arrafelé és megnézem, hogy odakint van-e még élet.

Mer’ idebent már nagyon nincs.