A bikicsunáj-mém a legjobb dolog manapság. Szarka László brilliáns nyelvérzéke és szintén csak szuperlatívuszokkal jellemezhető előadásmódja megmelengette a lelkeket, produkciója kitörölhetetlen részévé vált a magyar kultúrának. Beköltözött a mobiltelefonokba, beépült a köznyelvbe és jó esély mutatkozik arra, hogy a túlzott használat miatt sem válik majd soha cikivé.

Bazinga.

Nem tudom, mi a franc van az emberekkel.

Biztos megzavart mindenkit a dörgős-villámlós záporeső — amit egyébként utólag vettem csak észre, annyira lefoglalt a népszerű adatbázisos cég termékeire vonatkozó heves bazmegolás —, vagy lehet amúgy is nagyon alacsony az ingerküszöbük, de kétség nem fér hozzá, én voltam a busz sztárja.

Vagyis én, meg a fél kenyér a kezemben.

Egyelőre wubi-ketrecben tartom a hiúzomat (félreérthető mondat különdíj!), de tulajdonképpen meg vagyok illetődve, mert a Jaunty meg a Karmic után a Lucid egész életképesnek látszik. Bizonyította ezt többek között azzal, hogy túlélte a kritikus első 24 órát az ilyenkor szokásos programtelepítésekkel és update folyamatokkal együtt. Még a wubi miatti lassabb lemezkezelés ellenére is szépen pattan, ha pattintom, szóval egészen szokatlan.

Az ablakkezelő gombokat viszont hamar visszaraktam arra az oldalra, ahová a PARC-ban odaálmodta őket a Jóisten.

Így másfél nappal az install után már csak ezekkel van bajom:
— A kijelző fényereje szeret magától megváltozni mindkét irányban.
— A wireless-t háromszor kell ki-bekapcsolni, mire magához tér, de onnantól legalább jó.
— A jelszót igénylő műveletek befejeződése után az elevated privileges módból rögtön kilépünk, mókás így egynél több alkalmazást feltelepíteni.
— Fűt a laptop, mint az állat. Ha csak egy Chromium fut, akkor is.

Kíváncsi leszek, mit szól majd az E220-hoz odahaza.

...mikor vált nemzeti sporttá a lezárt vasúti átjárón történő áthajtás?