Na hogy ugye feljött délután ez a viharszerűség, aztán mikor elvonult, kitártam az ablakokat jó szélesre, hogy a szerda óta bezárt lakásban legyen végre pár kósza oxigénatom is, de azzal nem számoltam, hogy az esti olasz meccs (vagy a Fringe 2. évadának nyitórésze) iránt rajtam kívül más is fog érdeklődni ezen a harminc négyzetméteren, tehát most üldözésben vagyok, hajkurászok egy keményhátú szárnyas izét, ami fantasztikus módon percenként odaveri magát valamihez, de már olyan szinten idegesít, hogy övbe dugott és gyilkos módba állított papírzsebkendővel járom a birtokot, hogy szakadna meg.

Az én érdekes életem című rovatunkat látták.

Elkezdődött a focivébé. A reklámokból, prospektusokból már mindenki tudja, hogy a focivébéhez feltétlenül szükséges egy vadonatúj tévékészülék, természetesen nagyképernyős és mindenképpen lapos, hogy az önjáró sörcsap ne akadjon bele, de ennél szerintem sokkal nagyobb szükség lenne egy audiokimenetre köthető kis áramkörre, ami semmi mást nem tenne, csak kiszűrné a közvetítésből a vuvuzelát.

Érdekes volt tegnap a nyitókoncert közvetítése. A műsorvezető — bocsánat, nevekre nem emlékszem — ötödszörre is élvezettel mondta el, hogy természetesen a köztévén minden mérkőzést élőben láthatunk és a meccseken kívül is színvonalas műsorokkal, filmsorozatokkal és természetfilmekkel szolgál a csatorna, meg sajnálkozott afelett, hogy magyar válogatottat ezúttal sincs szerencsénk küzdeni látni, de már mutatkozik némi remény, hiszen az utánpótláscsapat jól szerepelt tavaly és a Debrecen is a BL-ben játszhatott egész sokáig, igaz, a felnőtt válogatott a két felkészülési mérkőzésen "még kicsit döcögött" (Hollandia-Magyarország 6-1, ugye), nameg ilyen ünnepségek végeztével nem szokás úgy elköszönni a nézőktől, hogy "úgyis minden jóra fordul, csak egészség legyen", tehát ilyen utolsó segélykiáltás hangulata volt az egésznek, nézzenek má’ minket is néha, mert ránk zárják az új székházat különben.

Az jó ötlet volt, hogy meghívták Juhász Árpádot a stúdióba, hogy alkalomadtán mondjon okosakat Afrikáról, kevésbé jó ötletnek bizonyult, hogy a jelenlétét nem használták ki, mert szegény olyan szintű kérdésekkel kellett hadakozzon, mint a "tényleg tél van most Dél-Afrikában?" és akkor sem hagyták neki végigmondani, hogy ja, tél.

De hogy ennyire szürreális legyen innen, a harminchárom fokból kabátban és sapkában integető embereket nézni...

Noha a legegyszerűbb magyarázat a legvalószínűbb is egyben, a képen nem valakinek a néhai rókája látható, hanem valami más. Akinek leesett, az nyomjon egy tauntot!

Holnap vizsga, nekem meg éppen iszonyatos after party zajlik a fejemben, amit amúgy semmilyen party nem előzött meg, szóval nem is szabadna igazán after party-nak nevezni, akkor már sokkal inkább a before party vagy az instead of party elnevezés lenne találó az adatbázis triggerek mintájára. Viszont a nyelvészkedés és a komputeres tanok mashup-olása ellenére is egészen biztos vagyok abban, hogy a koponyám beltartalma két részből áll, abból, amelyik pont most hasogat és abból, amelyik öt másodperc múlva fog hasogatni. Nagyon vaskos könyvekben ezeket állítólag agyféltekéknek hívják és robbantott ábrákkal szemléltetik, hát az enyéim is ilyesmi szerepre törekszenek, úgy érzem.