Figyelemre méltó portéka az édességosztályon: rágjon Ön is teveherét!

Camel Balls Bubble Gum. Extra Sour, Liquid Filled, meg a dobozképen a teve arckifejezése kifejezetten priceless. Sajnos nem saját fénykép.

Bő tíz évvel ezelőttről eszembe jutott egy életkép.

Akkoriban szinte minden nyáron ment a tévében egy reklámszpot, azt hiszem, a Coca-Cola készítette. Az elején mindenféle nyaralós, bulizós meg vízparti jelenetek voltak bevágva, a vége pedig az volt, hogy ült a srác a buszon vagy a vonaton, kinézett az ablakon legördülő esőcseppek közt a Budapest x km feliratú táblára és egy hang bemondta, hogy még ennyi hét a nyár. Ettől én mindig elszomorodtam, nem jött át, hogy abba a néhány hétbe mennyi minden belefér még.

Kinézek most az ablakon: Budapest tábla sehol, esőcsepp annál több. Sok szarrá ázás fér még bele ebbe a nyárba.

Szorri vok meg minden, nem volt az elmúlt pár napban lelkierőm az íráshoz. Kinulláztam az albérletet, hazahurcoltam a cuccaimat, a desktop gép szerda óta a sarokban hever, mert még nem volt késztetésem az összerakására, a laptoppal keresgélem a megbízható netezős pozíciót, ahol nem válunk a no service operátor ügyfelévé attól, ha belerepül az erőtérbe egy szúnyog, áldást osztok a levelekre, megkeresésekre és bombafenyegetésekre reagálni képtelen oktatókra, továbbá lelkesen együttműködöm három olyan személlyel, akik elmondásuk alapján láttak már weboldalt, de gyanúm szerint mindhárman másikat.

Megérkezik a 23-as busz a megállóba, odakint 30 fok, odabent kicsivel több. A sofőr kinyitja az első ajtót, felszállnak néhányan. Hangos Néni, Békefenntartó Bácsi és Táskás Karcsi a hátsó ajtónál kempelnek, Hangos Néni élénk taglejtéssel szereté rávenni a buszvezetőt az ajtó kinyitására, aki végignézi mindezt a tükörben, de nem hatódik meg. Eltelik egy egész perc. Hangos Néni még élénkebben mutogat, kezével feszegetné az ajtót, közben Táskás Karcsi megindul az első ajtó felé, felszáll és megkéri a sofőrt, hogy nyissa ki Hangoséknak a hátsó ajtót, a sofőr azt válaszolja, hogy elöl kell felszállni, ő ráér az indulással, a munkaidejébe belefér, különben is mutassa a menetjegyét.

Karcsi jegyet venne, de csak ezrese van, a sofőr nem tud belőle visszaadni. Karcsi vakarja a fejét, újabb perc ketyeg le, az utasok élvezik a kerekekre szerelt szaunát, ám ekkor Hangos Néni megindul a — wait for it — első ajtó irányába, Békefenntartó Bácsi pedig tartja az alakzatot. Hangos Néni feje lilakáposztára emlékeztet, magából kikelve szidalmazza a buszvezetőt, közösen meghallgatjuk Az ilyenek miatt tart itt ez az ország és a Bezzeg az én időmben című örökzöldeket, Békefenntartó Bácsi csitítgatja, ne kiabálj, mondja neki, közben leülnek az ülésre. Karcsi rálel a megoldásra, táskáját Hangos Nénire és Békefenntartó Bácsira bízza és leszáll, hogy felváltsa az ezresét, Békefenntartó Bácsi mondja neki, hogy nála van apró, vegye-vigye a Karcsi, nem kell ebből gondot csinálni.

Néhány utason már látszanak a türelmetlenség jelei, egyesek a kezükkel fojtó mozdulatokat imitálnak tudtukon kívül, mások a lakcímváltoztatási formanyomtatványt kezdik kitölteni, mert nem látnak esélyt arra, hogy valaha is elhagyják ezt a megállót. Karcsinak lesz jegye, a sofőr annyira élvezi a helyzetet, hogy indulás előtt feltétlenül ki akarja vele lyukaszttatni. Karcsi buszos utazásainak számát megtippelni sem merem, de sokat elárul, hogy először a vészjelzőbe akarja betuszkolni a jegyet, utána meg a leszállásjelzőbe. Végül elindulunk, már mindenki elfelejtette, milyen érzés haladni.

Köszönöm az élményt, amúgy időre mentem volna.

Remélem ez még nem bitlisz.