A múltkor Kölcsey-vel bejött, úgyhogy most megnézzük, anyámasszony szájából is megér-e egy arcpálmát:

Ha szirénázást hallok a közelből, tudni fogom, hogy értem jönnek. (Az eredeti kép.)

Úgy alakult, hogy mobilinternet vonalon leszálltam a korábbi Pannon/Telenor megoldásról és szombat óta a T-Mobile rabszolgája ügyfele vagyok. A szolgáltatás minőségéről egyelőre nem kívánok nyilatkozni, nagy eltéréseket nem tapasztaltam idáig, viszont a hardverrel valami nem kerek, mert az asztali gépen korrektül működik, a laptopon viszont néhány perc elteltével eldobja a hálózatot, illetve maga a modem is elérhetetlenné válik, csak az USB-ből való kihúzás és visszadugás után tér magához a cucc (konkrétan egy Mobile Broadband Stick V, leánykori nevén ZTE MF637).

Elmondani nem tudom, mennyire bosszant a jelenség, még jó, hogy RelaxNet a csomag neve.

Akaratom ellenére is gyakran belefutok olyan írásokba, amelyekben a főszereplő lelkesen ecseteli, hogy ő aztán derekasan kiáll az egyén szabadsága mellett, nem adja be a derekát holmi szabályoknak, például még soha nem fordult vele elő olyan, hogy a buszra/trolira az első ajtónál szállt volna fel, akárhogy erősködött is a sofőr, megoldotta másik ajtónál, meg neki az ellenőr is ugyanolyan utas, mint bárki más, jegyet/bérletet sosem mutat, mert pontosan tudja, hogy nem nyúlhatnak hozzá, rendőrt hívni meg nem fognak emiatt, különben sem eredeti, de nem bukik le vele, egyszóval ő a tömegközlekedés gonosz törekvéseinek rémálma, a szabályokat átlátó és könnyedén kijátszó utazó nindzsa, akinek mindezekért kijár a tisztelet és az elismerés, erényei elvitathatatlanok, szerénysége pedig irigylésre méltó.

Én meg állandóan idegállapotban vagyok, rémesen nyomasztó ennyi hőssel együtt utazgatni.

Véleményem szerint maga a futam egy kalap kakit nem ért, a koreai versenypálya ugyanaz a Hermann Tilke-féle n+1-edik aszfaltcsík, sehol egy elsöprő erejű zerg rush. Némi izgalmat csempészhetett volna az egészbe a tény, hogy a helyszín annyira volt készen, hogy a kameraállásokból még éppen ne látsszanak a papírmasé épületeket támasztó fagerendák, vagy esetleg az eső, erre pont ezek miatt kellett húzni-vonni a futamot.

Azért nekem nagyon furcsa, ha a versenyigazgatóság azzal magyarázkodik, hogy a körülmények miatt veszélyes a pálya, meg hogy a pilóták nem tudnának a célegyenes végén féktávot venni és elfordulni. Úgy értem, a Forma-1 a nyitott karosszériás versenysorozatok csúcsát jelenti nemzetközi szinten, nyilván olyan képességű pilótákkal, akik ebbe a sorozatba valók. (Ez nyilván nem így van, csak akkor azt kellene átgondolni, hogy oda kell-e adni a szuperlicencet bárkinek, aki valamelyik csapathoz x millió dollárral a háta mögött bekopogtat.) Nem a szomszéd Feri bácsi meg a kalibrás Tomi ülnek ott a cockpitben, hanem például négy világbajnok. És én, mint néző, elvárnám, hogy igenis tudjanak a versenyzők esőben is versenyezni, legyen lehetőségük megmutatni, hogy ők tudnak az esőben versenyezni. Hát de hogy veszélyes meg minden... tényleg? Monzában a célegyenesben 350 környékén szélárnyékban bújkálni nem veszélyes? Spában az Eau Rouge-on gázelvétel nélkül áttolni nem veszélyes? Ja, hogy maga a pálya alkalmatlan? Akkor minek kellett így átvenni, minek kellett mégis idehozni a futamot? Miért a versenyzőket és a nézőket kell a FIA nyerészkedése miatt büntetni? Nem értem.

Ezt az idei bajnokságot egyedül az menti meg, hogy a többnyire halál unalmas versenyek ellenére még most is többesélyes a végkifejlet.

A korábbi események fényében szerintem elég meredek dolog nemzeti ünnepen olyan filmet műsorra tűzni, amelyben Stohl András autót vezet és balesetet okoz:

Dokumentumfilmnek viszont majdnem jó.