Jól is jön az évtizedekkel ezelőtt a vívóedzéseken begyakorolt laza csuklótartás, ha éppen beesik valami aláírandó.

Az előző mondat mindenféle utalástól mentes. Kétszer is elolvastam, direkt.

Természetesen az előző mondat is teljesen utalás- és hibamentes.

...amikor állsz a pénztárnál a sorban és a mögötted következő állandóan a hátadnak nyomkodja a bevásárlókosarát, mert azt hiszi, hogy ettől gyorsabban halad a sor, az előtted álló család legifjabb sarja pedig öt perce teli tüdőből fújkálja a füled mellett a papírtrombitáját, na akkor kell elővenni az összes nézések közül azt az egyet, amelyikkel egyérteművé teszed, hogy szeretetünnep meg minden, de a mögötted állónak elfogytak a dobásai és a kölök következő nekigyürkőzése pillanatában a mandulájáig fogod tolni azt a nyomorult trombitát.

Azt ugye tudjátok, miért lenne epikus mértékben vicces egy olyan koncert, ahol az Első Emelet és a Back 2 Black is fellép?

A magam és a szerkesztőség nevében is kívánom, hogy minden lelkes, kevésbé lelkes, esetleg lelketlen olvasóm számára úgy teljen a Karácsony, ahogy megérdemli szeretné. A Télapó pedig megtanulhat vízisíelni.

Ma kezdődött meg a téli vizsgaidőszak és négy tárgyból már megvagyok és ebből csak a mainál kellett a köznyelvben csak bemákolásnak nevezett tudományos módszert alkalmaznom a „helyes válaszok száma egy vagy több” típusú tesztsor néhány kérdésénél. Furcsa érzés, de hamar meg tudnám szokni. Ha még holnapig gurítanék valami szépet a diplomamunkával is, akkor teljes lenne a kalkulusom az örömöm.

És ha Márknak hívnának, most én lennék az Exclamation Márk.

Szerencsére nem így hívnak, mert ez egy rossz poén.