El-ké-pesz-tő!

Felhív valami nő, hogy ő a nemtomki — bár a beszélgetés első fél percében szinte csak annyit hallottam, hogy valaki a háttérben éppen megpróbál megfulladni az ebédje által, vagyis hát remélem, hogy ilyesmi — és hogy előfizetője vagyok-e a Kelet-Magyarország című napilapnak. Mondom neki, hogy szerencsére nem, különben is Debrecenben lakom. Hát akkor ő elnézést kér és viszonthallásra.

Nem telik el három perc, felhív ugyanaz a nő, hogy ő a nemtomki — a háttérben csönd, vagy bevált a Heimlich-fogás, vagy a falat elvégezte a feladatát — és hogy előfizetője vagyok-e a Hajdú-Bihari Naplónak.

Miskolci lakhelyet már nem mertem hazudni, még a végén képes lenne az Észak-Magyarország miatt is telefonálni.

Ennek a cikknek az olvasása közben ért a reveláció, hogy az órákra saját használatú laptoppal érkező oktatók közül egyre sem emlékszem, akinek ne ért volna faltól falig az ikonhegy az asztalán. Két pontot idéznék a tanulmányból:

A rendetlen desktopok gazdái nagy valószínűséggel liberális, iskolázott városlakók. Fontos nekik a karrierjük, és jók matematikából.

A rendetlen desktopokat fenntartók 7 százalékkal nagyobb valószínűséggel szereztek egyetemi diplomát, és 19 százalékkal többen végeztek el posztgraduális kurzust, mint a rendezett desktopok tulajdonosai.

Elnézve a desklogot, azt kell mondjam, mindent értek. Dobálok is mindjárt pár dolgot a desktopra, hátha.

Burkolt reklám, hogy másnak is fájjon.

Laikus nézőként továbbra is az a véleményem, hogy a magát a technikai sportok egyik csúcsának tartó versenysorozatban szereplő pilóták legyenek már képesek esőben is versenyezni, a versenyirányítás meg adja meg nekik a lehetőséget, hogy fenntartsák az illúziót. Régebben előre remegett az egyszeri néző, amikor látta, hogy vizes a pálya, mert tudta, hogy ebből csak izgalmak származhatnak, most meg szerintem mindenki azért imádkozik, hogy nehogy essen idén mégegyszer, mert lepiroszászlózzák rögtön az egész versenyt. A Rihanna esernyőjével kapcsolatos poént félelmetesen sokan ellőtték már, úgyhogy én hoztam másikat, hogyaszongya: shut up and drive!

Azért összességében jó volt ez vasárnap esti programnak. Nyilván nem értenek velem egyet mindazok, akik a várva várt szupermozi elmaradása miatt patakvérben úszva hevertek foteljeikben kollektíve, de azt a véleményt, miszerint egész este ezt az unalmas szart közvetítik, egyenesen kikérem magamnak, ez volt ugyanis az első olyan F1-es futam, amelyet kétórás természetfilmmel szakítottak meg. Én magam élvezettel figyeltem a Notre Dame-szigeten őshonos és rejtekükből kizárólag esős időben előbújó szippantóskocsik izgalmas mindennapjait, amint ormányukkal a felszínen összegyűlő csapadékvízből csemegéznek, amikor éppen nem érzik magukat veszélyeztetve a természetes ellenségüknek számító mártinvitmársok által.

És persze feltétlenül meg kívánom védeni szerencsétlen Hamiltont, aki nagy figyelmet fordít a világ kényes egyensúlyának megtartására és minden bizonnyal úgy volt vele, hogy legalább ő megpróbál eltalálni egy-két dolgot, ha már a magyar kommentátoroknak ez nem sikerül. Megnyugtató egyébként, hogy kedvenc Gyulánk nem csupán az F1-es közvetítések alatt képes hozni a szintet. Aki az ő közvetítésével látta a mogyoródi WTCC-futamot, az tudja, miről beszélek, bár meg kell hagyni, hogy a magyar Eurosportos kommentátor — akinek most véletlenül direkt épp nem jut eszembe a neve, van benne Vár, meg Ferenc, de mégsem Fradi — teljesítménye szintén megsüvegelendő produkció.

A tegnapi etap során újfent megörvendeztetett minket néhány örökbecsű megjegyzéssel, például megtudtuk, hogy Ken Block az az amerikai raliversenyző, aki „az interneten lett nagyon népszerű a hülyéskedései miatt”, hogy Kanadában azért van még világos, mert hat órával előrébb járnak, mint mi, de az abszolút kedvencem a „speed limittel kapcsolatos sebességkorlát”, amitől azonnali hatállyal elrozsdállott az idegrendszerem. Jó mestere volt, na.

Mellette Walter Csaba nem sok vizet zavart — értik, ugye, nudge-nudge —, Gyulai Balázst meg a felkonf műsor tudatos elmulasztása miatt szerencsére egyáltalán nem láttam, szóval már önmagában emiatt is kellemesnek minősíteném a műsort. Ja, ténylegesen a futamról direkt nem írok semmit, a Petrov és Kobajasi előtt talajgyakorlatot bemutató pályabírónak pedig jár a fünfkomanajn.

Az önbíráskodás tulajdonképpen azért fáj a jogállamnak, mert jön a pöcs állampolgár — aki két nap alatt nemhogy nem tanulta meg a Himnusz új változatát, de még csak nem is törekedett rá, mert hülyeségnek tartja — és elintézi a vitás ügyeit a bürokrácia teljes megkerülésével, de fél-egy év és néhány százezer forint helyett ingyen és másfél perc alatt. Meg sokkal jobban is esik neki, az meg végképp tűrhetetlen.

Persze utána vállalni kell a következményeket. Vagy kurva gyorsan ásni.

Elkalandoztam.

Még elsőre egészen biztos voltam benne, hogy a tudatalattim szórakozik és csak emiatt hallottam félre, de aztán a riport végéig még négyszer hangzott el, hogy Dzsudzsák Balázs a Mahalacskába szerződik, szóval most megnyugodtam, hogy nem én vagyok ennyire kretén, viszont elszomorít, hogy mások igen — ezért most ingyen elárulom, hogy a Jónás nevezetű volt a halas (bálnás) csávó.

A dagesztáni pénzmosoda focicsapat neve amúgy Anzsi Mahacskala, és Balázs elszerződését számomra érthetetlenül most ötmillió szövetségi kapitány nyögi egyszerre, mintha Magyarországon mindenki akkora spanja volna Dzsudzsáknak, hogy naponta összejártak ökröt sütni vagy együtt poharaztak esténként a Hörpi bárban, ezentúl meg nemigen fog ráérni ilyenekre, mert Moszkva rohadt messze van ám, meg ki tudja, két edzés között nem kell-e a srácoknak lefóliázott luxusautókban elvinniük ezt-azt ide-oda.

Nem mintha nekem ettől bármennyivel is jobb vagy rosszabb lenne holnaptól.