Az elmúlt négy és fél órát azzal töltöttem, hogy előbb szét-, aztán összeszereltem a laptopomat.

Most hazudhatnám, hogy elborzasztottak a fórumokon olvasható, általában képekkel illusztrált rémtörténetek a féléves korára padlószőnyegre emlékeztető vastagságú és ennek megfelelő áteresztő képességű porréteget összegyűjtő hűtőnyílásokról meg a kínjukban már visszafelé forgó ventilátorokról, bár kétségtelen, hogy mindez előrevetítette, mire számíthatok egy olyan géptestben, ami nem volt felnyitva a megvásárlása, tehát 2008. júliusa óta.

Az említett 270 percből nagyjából öt volt, amit ténylegesen a ventilátor és a bordák kitakarítására fordítottam — várakozásaimat alulmúlta a bent fellelt piszok mennyisége. Ahhoz, hogy hozzáférjek a hűtőhöz, a következő pár lépés vezetett:

1. akku, merevlemez, memóriamodulok kiszerelése
2. a WLAN antenna vezetékeinek kibontása a formatervezett kábelvezető alagútból, WLAN vezérlőpanel kihúzása
3. kb. 30 csavar kitekerése a gép aljából, illetve ezek szortírozása oly módon, hogy a visszaépítéskor lehetőleg mindnek meglegyen a helye
4. a billentyűzet kipattintása, a szalagkábel és a touchpad kábelének lehúzása, álmélkodás a tálca alá kerülő morzsák felett
5. a billentyűzet alatt fellelt újabb öt csavar kivétele, optikai meghajtó kiszerelése
6. a videokábel és a képernyő földelésére szolgáló vezeték lecsatlakoztatása az alaplapról
7. a képernyőt tartó zsanérok kioldása, a zsanérokat takaró két, könnyen törő műanyagdarab lepattintása
8. videokábel kijátszása a szükségeshez képest feleakkora nyíláson, képernyő leválasztása a géptestről
9. a zsanérok alatt előbukkanó újabb három csavar kiszedése után már levehető egyben a komplett belső burkolat
10. az alaplapnak így is csak a háta látható, mert fejjel lefelé van beszerelve, úgyhogy újabb nyolc csavar köszön be
11. alaplap kiemelése, hűtő tápkábel lehúzása, hűtő kiszerelése, hővezető cső lecsavarozása mindenről, hőátadó felületek letakarítása, újrakenése
12. borda kifújása, por leköszörülése a ventilátorlapátokról, szilikózistól rettegés

Az látszik, hogy kedves mérnökemberek dolgoznak a Toshibánál. Annyi szól mellettük, hogy mindehhez egyetlen egy csavarhúzó kell. Összeszereléskor ugyanez a játék, csak fordított sorrendben és persze a port nem tuszkoljuk vissza a többi alkatrésszel.

A tevékenyen eltöltött idő feletti örömömet tetézte, hogy bekapcsoláskor a laptop nem kezdett őrült sípolásba és még csak lángba sem borult, úgyhogy a műtétet ezennel sikeresnek nyilvánítom, majd tessenek visszajönni kontrollra.

...Tarján, Jenő, Kér, Keszi. Ebben a leosztásban a kis vak Ond:

Azt hiszem, ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy elhatárolódjak magamtól.

A Community harmadik évadának nyitóepizódja ezzel a jelenettel ér véget:

Kicsit más megvilágításba kerülnek a dolgok most, hogy az NBC vermelte a hátralévő részeket.

A múltkor megírtam, hogy mivel, most pedig megírom, hogy mit. Hallgatok. Vagyis dehogy.

Kimondottan nem zenei podcastekből válogattam, mert olyanokat nem követek, a beszélgetős műfaj ellenben most menő, meg hasznos és akad néhány ígéretes magyar induló is.

A Hármas könyvelés péntekenként jelentkezik új adással és meglepő módon a könyvek világával foglalkozik. Én magam sajnos közel sem olvasok annyit és annyifélét, amennyit szeretnék, és a podcasttal próbálok törleszteni valamennyit magam felé. Lehetne ez a műsor amolyan garbós-karosszékes, szikrázóan száraz kritikusi eszmefuttatásokkal teli ötven perc is, ám a közreműködők — nimandi, FB2 és Kelt — szerencsére távol tartják magukat ettől a vonulattól, mégmeg intelligens, jó humorú emberek, akiktől szívesen hallom olyan művek véleményezését is, amiket magamtól biztosan messzire elkerülnék. Figyelem, orvul elhelyezett poénok!
Honlap, feed.

Plastik Józsi és FB2 bemutatja: Heti Meteor. Akárhogy próbálok elvonatkoztatni a dologtól, számomra ez a műsor akkor is egy új dimenzióba helyezett plastik.hu, tehát akinek az ottani cselekmény bejön, annak a podcast is tetszeni fog, mindenki más pedig görgessen tovább. Apple-izmus, tech junkie-ság, vallásos meggyőződéssel űzött videojátékozás és aktuális filmkritikák mellett előkerülnek még hasznos életvezetési tanácsok is. Ha el tudod fogadni, hogy bizonyos témákban egyáltalán nem értesz egyet a készítőkkel és mondjuk aktív Total Commander- vagy Winamp-fanatikusként nem halsz halomra a Windows 2000 élmény felemlegetése miatt, akkor jól fogsz szórakozni.
Honlap, feed.

Kis hazánk több számítógépes játékokkal foglalkozó podcast szülőföldje, ezek közül a Konnektor podcast az, amelyiket rendszeresen hallgatom. A játékvilág aktuális slágereihez jó ideje nincsen semmi kötődésem, a Civ IV meg egyáltalán nem kerül szóba, ettől függetlenül érdeklődéssel hallgatom a játékélményeket, pletykákat, ajánlókat felvonultató műsort. Például innen értesültem az ingyenes Cave Story című platformjátékról, amit vállalhatatlanul sokat toltam múlt héten.
Honlap, feed.

A magyar nyelvű szekció végére hagytam azt a műsort, amelyiket én csakis egyedül mertem hallgatni és ami miatt soha többé nem tudok sajtburgeres zacskóra nézni úgy, mint azelőtt. A Vic Londonban podcastet a szerző — aki idehaza rádiós műsorvezetőként, táncoktatóként, Kozsó háttértáncosaként és aranyifjúként is ténykedett — médiatörvénytelen szabadpofázásként aposztrofálja. A Londonba kikerülő magyarok életének bemutatása mellett szinte minden adásban elszabadul a pokol, állandó szereplők és vendégek jóízűen savazzák egymást csontvázig, legyen a téma a teniszbírók unalmas élete, a hazai X-Faktor kulisszatitkai, a kábító hatású szerek ööö... kábító hatása vagy éppen a kismama-kispapa tanfolyam megpróbáltatásai. Félelem és reszketés az agyban. A műsor elvileg februárig szünetel, addig kényelmesen végighallgatható az eddigi 30 epizód.
Honlap, feed.

A SitePoint Podcast elsősorban webfejlesztéssel foglalkozók számára lehet érdekes. A hagyományos panel show (három-négy szokásos vendég tárgyalja az elmúlt időszak fontosabb történéseit) mellett vannak interjús adásaik is, amikor egyetlen vendéggel vesézik ki az ő szakterületét. Az elején kicsit szokni kell a műsorvezető meg a gyakoribb szereplők beszédét — van köztük Abed-szerű gyorsbeszédű meg nagyvonalú déli akcentusú fazon —, de nem vészes, ha tetszőleges SitePoint-os cikk nyelvezetével elboldogulsz, akkor a műsort is simán megérted.
Honlap.

Leo Laporte közismert rádiós műsorvezető a nagy vízen túl, a TWIT nevezetű podcasthálózat meghatározó alakja. Számos műsor kapcsolódik a nevéhez, a The Tech Guy például egy szombaton és vasárnap hallható élő, kétszer háromórás, betelefonálós rádióműsor, ami a TWIT-re másnap szerkesztett, rövidebb adásként kerül fel. Amiért kedvelem a TTG-t az az, hogy Leo a milyen telefont vegyek, hogyan lopjam a szomszédom wifijét és a miért csak üres lapok jönnek ki a nyomtatóból kérdésekre is szórakoztató formában képes válaszolni, illetve rendszeresen beesnek érdekesebb hallgatói kérdések is. A random népek miatt nyelvtanulásnak sem utolsó.
Honlap, feed.

A TWIT másik, számomra érdekes műsora a Windows Weekly, amit a változatosság kedvéért szintén Leo Laporte visz Mary-Jo Foley és Paul Thurrott társaságában. Elsősorban a Microsofttal kapcsolatos hírekkel, bejelentésekkel, előrejelzésekkel foglalkoznak, szóval nem ebből a műsorból fogsz hasznos ötleteket gyűjteni a regisztrációs adatbázis piszkálásához. Legutóbb például arról volt szó, miért nem dolgozik a Microsoft az Office-csomag iPad-es verzióján és hogy mikorra várható a Windows 8 x86-os és ARM-os megjelenése; szerintem ennyiből eldönthető, hogy számodra érdekes-e ez a podcast.
Honlap, feed.

Térjünk át könnyedebb vizekre! A Comedy Bang Bang Scott Aukerman műsora, jellemzően egy ismertebb vendéggel és egy feltörekvő komikussal. Csúcsminőség, de megértés szempontjából ezzel a podcasttel akadt a legtöbb gondom. A műsor eleji beszélgetés még oké, a vendégek viccesek és érdekesek, csak amikor a komikus srácok beindulnak és a szerepük szerint selypítő francia szakácsként, direkt szótévesztéssel adják elő kedvenc receptjeiket, akkor valahogy elveszítem a fonalat. Nehéz.
Honlap, feed.

Nincsenek ilyen problémáim az Adam Carolla Show-val. Jó hangulatú beszélgetések a meghívott vendéggel, tulajdonképpen olyan, mintha az Esti Showderben Fábry Sándort valóban érdekelné az, aki vele szemben ül és egyetlen Dodival kapcsolatos sztori sem jutna eszébe, csak jobbak. Kellett pár adás, mire ráéreztem a csóka humorára, de roppant szórakoztató. Két hibája van a podcastnek: először is, naponta jönnek ki új epizódok és néha bőven megvannak másfél órásak, hamar feltorlódik a hallgatnivaló; másrészt se ID3, se normális fájlnév, elég béna dolog így a rendszerezés.
Honlap, feed.

Az előzőhöz nagyon hasonló podcast a WTF with Marc Maron: kicsivel talán több benne a világmegváltás, cserébe Marc hihetetlenül PC módon küld el a fenébe mindenkit, akire éppen megorrolt. A meghívott alanyok jelentős részéről a műsorban hallok először, bár néhány adással ezelőtt Gillian Jacobs volt a vendég, a következőben meg Donald Glover lesz, úgyhogy nincsen a koncepció elbrittázva. (Érti, aki érti.) Hetente két epizód jön ki, teljesen vállalható.
Honlap, feed.

Amikor egy podcastet két népszerű stand-upos jegyez, akkor a leendő hallgatónak automatikusan elvárásai lesznek a műsorukkal szemben. Talán ezért lett számomra kisebb csalódás a Jim Jefferies és Eddie Ifft által készített Jim & Eddie Talkin’ Shit. Na persze nem azt vártam, hogy a közös podcastjük olyan lesz, mint az élő fellépéseik, csak kép nélkül, viszont ennél a kanapén fetrengős ökörködésnél többre számítottam. A show amúgy elég népszerű, szóval a hiba bennem van, majd rápróbálok pár új részre, hátha. Addig is nézzétek meg, mit mond Jim a vallásról.
Honlap, feed.

A külföldi podcastek közül egy olyan van, aminek az összes eddigi epizódját végig fogom hallgatni: ez a Jay & Silent Bob Get Old, amiből mindent megtudunk Kevin Smith filmjeiről és még annál is többet. Mivel a Jay-t játszó Jason Mewes tulajdonképpen a filmekben saját magát alakítja, a podcastben csak az lesz eleinte furcsa, hogy milyen sokat beszél a dagi. Önfeledt anekdotázás a forgatásokról, a magánéletükről, Mewes súlyos drogfüggőségéről, arról, hogy mi mindent megtett az anyagért, hogy az ismerősei és Kevin közösen vagy épp partizánakció keretében hogyan próbálták kirángatni belőle, mindezt a tőlük megszokott előadásban, közönség előtt felvéve. Magát a podcastet amúgy Smith bevallása szerint azért találta ki, hogy az időközben kitisztult Mewes-nak kellő motivációt adjon a visszaesés ellen és ezt nem rest minden adásban az orra alá dörgölni, a „ki emlékszik többre a kilencvenes évekből, mint Mewes” játék a közönséggel pedig mindent visz.
Honlap, feed.

Ez volna hát az én kis listám. Persze számos irányban lehetne bővíteni a gyűjteményt, ám az általánosan elfogadott kettőnél több fül híján egyelőre bőven elég nekem ennyi is, értelme meg csak addig van, amíg minden egyes letöltött adást érdeklődésből és nem muszájból hallgatok végig. Aki másra vágyik, az nézzen körül a TWIT, a Smodcast Network, a Nerdist vagy az Earwolf oldalain, végtelen mennyiségű szabadidő esetén pedig a Podomatic is célba vehető.

Füleket elő, kezdődik.

Podcastek kulturált fogyasztására számtalan kényelmes és hatékony megoldás létezik manapság. Ezek felfedezése házi feladat marad, én ugyanis bizonyos körülmények — úgymint a megbízhatatlan mobilnet, a Windows Mobile szoftverellátottsága és az iTunes-tól és a dedikált podcaster alkalmazásoktól való viszolygásom — miatt azt a módszert alkalmazom, amihez minden szükséges eszköz adott, nevezetesen egy böngésző meg a foobar2000.

Én így szállok le

Az egész ott kezdődik, hogy a podcastek feedjére feliratkozom Readerben és berendezem őket egy közös címke alá. Így könnyen nyomon követhető az új adások megjelenése. Ha van rá lehetőségem, akkor azonnal le is töltöm az adásokat, ha nincs, akkor megcsillagozom és elteszem későbbre. A letöltött anyagokat egy könnyen elérhető könyvtárba gyűjtöm, külön a gépen tárolt zenéimtől.

Zenehallgatásra évek óta foobar2000-t használok, a podcasteket sem szeretném mással kezelni. Az alapötletem az volt, hogy a podcasteket tartalmazó mappát felveszem a Media Library-be, aztán létrehozok egy lejátszási listát ugyanezt a mappát forrásként megadva, így az újonnan letöltött adások egyből megjelennek a listában, amiket pedig meghallgattam, azokat törlöm a listáról (és egyben fájlszinten is — ehhez kell a File Operations komponens, ami alapból feltelepül).

Ez sajnos elbukik azon, hogy hiába szerepel egy mappa a Media Library-ben, a benne történő változásokat a foobar2000 nem vezeti át a belőle létrehozott lejátszási listára. Törölni tehát tudok, de az új adások nem fognak megjelenni a listában, amíg nem mondom neki, hogy nyalja végig a mappát (értsd: kiürítem a listát és újra megadom neki forrásként a mappát). Nem az a kényelmetlenség, amivel ne lehetne együttélni, meg lehet úgy tekinteni, hogy ez a hiányosság a régebben beszerzett adások meghallgatására sarkall — például elhatározod, hogy csak akkor frissíted a listát, ha elfogynak róla a műsorok —, de érezzük, hogy lehetne ezt szebben is.

Erre jó a foobar2000 úgynevezett autoplaylist funkciója, ami arról szól, hogy a Media Library-ből valamilyen szűrővel kinyert listából olyan playlistet készít, ami már képes követni a Library változásait. Az albumlistát (Library→Album List vagy ALT+L, A) egy szebb világban bőven elég lenne a podcast műfajra szűrni, azonban a műsorkészítők egy része arra sem veszi a fáradságot, hogy az adásoknak értelmes fájlnevet adjon, az ID3 meg végképp a gyengék fegyvere — és szerintem senki nincs annyira elvetemült, hogy az egy-két alkalommal meghallgatandó adásokat kézzel feltagelje csak ezért.

A problémát elegánsan kikerülve rászűrünk tehát az adásokat tartalmazó mappánk nevére (alul váltsunk át view by folder structure-re), a helyi menüből kiválasztjuk a Create Autoplaylist tételt és örülünk vala. Az így létrehozott lejátszási lista tehát mindig a podcastes mappánk aktuális tartalmát mutatja, a bemásolt új adások egyből megjelennek, a régieket meg törölhetjük a listából.

Like a boss

Az adások beszerzésére és kezelésére egyébként létezik egy PodCatcher plugin a foobar2000-hez. Ő lényegében kiváltja a Google Readert és a kézi fájlmásolgatást is, az egész beszerzési művelet a lejátszó elhagyása nélkül zajlik. Ha valaki nem szereti az ennyire manuális megoldásokat, tegyen vele egy próbát, itt egy remek cikk a használatáról.

AFK

Podcasteket hallgatni persze a képernyőtől távol a legjobb, a lejátszóeszköz esetemben a Windows Mobile 6.5-öt futtató Omnia II. Mivel számítógéppel kizárólag külső meghajtóként szoktam összedugni, egyszerűen átmásolok rá egy adag hallgatnivalót és megetetem a gyári médialejátszóval. (Ezt is tök egyedül találtam ám ki!)

A szinkronizációt tehát úgy oldom meg, hogy egyáltalán nem oldom meg. Ha fejben kezelhetetlen mennyiségű adást követnék, akkor persze elkélne valami automatizmus — akár a Total Commander könyvtárszinkronizáló modulja —, de egyelőre remekül megvagyok enélkül is, és nem érzem úgy, hogy meghaladná a képességeimet a nyilvántartás.

Majd holnap elmesélem azt is, hogy miket hallgatok.