Mivel rám lett szólva, hogy a régi szép időkhöz képest mostanában nagyon kevés a személyes jellegű tartalom, kénytelen vagyok egy keveset erre áldozni, bár szerzőnek és olvasónak egyaránt vajmi kevés öröme lesz benne.

Ha nagyon őszintén kellene felelnem arra a kérdésre, hogy mi zavar és aggaszt legjobban saját magammal kapcsolatban, akkor rövid töprengést követően valószínűleg azt válaszolnám, hogy az az állandóság, amit a tehetetlenségem indukál. Hogy a jelenem — ebbe beleértve mindent — és mondjuk az egy évvel vagy másféllel ezelőttről felidézhető helyzetem közötti különbségeket egy levegővétellel el lehetne sorolni. Hogy állandóan fáradtnak, elfoglaltnak — és sokszor magányosnak — érzem magam és gyakran pihenés vagy szórakozás közben is jár az agyam bizonyos dolgokon, amiken vagy kellene, vagy nem, mindeközben a felmutatható, kézzelfogható eredmények sehol nincsenek. Hogy folyton lemaradásban vagyok magamhoz — az általam elvárt magamhoz — képest, és többször érzem úgy, hogy nem az vagyok, aki képes lenne magát utolérni valaha is. Hogy kurva sok ötletem van és hogy ezekből így kurvára nem lesz semmi. És másra sem nagyon.

Meg ezek a rohadt szójátékok, pardon my French.

Ez persze a saját nyomorom, és mielőtt bárki is kedvet kapna az elszontyolodáshoz, ideteszek egy tök érdektelen fényképet egy pár bokszkesztyűről, amik kétmaréknyi Hemingway-t tartalmaznak:

Ő egyébként akkora hipszter volt, hogy fél évszázaddal előzte meg a standing desk mozgalmat, amihez a fentiek és az ő élete alapján talán nekem sem ártana csatlakozni.

Múlt hétvégén hivatalosan is elkezdődött a 2013-as versenyévad a Forma-1-ben, az ausztrál futamot pedig sokak meglepetésére Kimi Raikkönen húzta be a Lotusszal. A részleteket gondolom minden érdeklődő ismeri, erről a győzelemről azonban írok néhány gondolatot.

A Lotust a festése is predesztinálja a sötét ló szerepére, tavaly Abu-Dzabiban meg is mutatták, hogy az ellenfelek hibáit ki tudják használni. Ez a mostani győzelem viszont össze sem hasonlítható azzal. A jó — ráadásul tartalékkal is bíró — taktika, az ezt teljesíteni képes és a rajtnál azonnal előrébb lépő versenyző ismét adott volt, de fontos különbség, hogy a futamba nem szólt bele az eső, a biztonsági autó senki előnyét vagy hátrányát nem tette semmissé és a győzelmi esélyeket dédelgető ellenlábasokkal sem történt semmi látványos, mindenki mehetett a számára kitalált taktikának megfelelően a legjobb tudása szerint. Persze lehet azt mondani, hogy a gumikopást szépen benézte szinte minden csapat, de az akkori adatok alapján szerintem ma sem jutnának más következtetésre.

A következő hétvége a jó kis maláj pályán talán választ ad arra, hogy Raikkönenék részéről ez egyszeri beletalálás volt-e vagy más körülményekhez is képesek ilyen jól alkalmazkodni, mert azt továbbra sem hiszem, hogy a Lotus bármilyen egzakt módon mérhető tulajdonságában jobb lenne egy Ferrarinál, egy Red Bullnál (akarom mondani, Vettel Red Bulljánál) vagy egy Mercedesnél. De nem is azokban kell jobbnak lennie.

Kicsit sajnáltam, hogy Sutil a végén annyira visszaesett, de soha rosszabb visszatérést; Alonso, Vettel — és szerencsére Massa is — látszólag ott folytatják, ahol Brazíliában abbahagyták. Hamilton pedig, ha volt is némi ki nem mondott kétsége a váltását illetően, a McLaren eddigi teljesítményét látva azt hiszem, megnyugodhat.

— Na, milyen a mandarin?
— Alig akar lejönni a héja...
— Bele kell forgatni egy kis cukorba!
— Úgy könnyebb lesz meghámozni?
— Nem lesz annyira savanyú.

Vásároljon minőségi déligyümölcsöt! Vidékfejlesztési Minisztérium

Szándékomban állt, hogy leírom a véleményemet az elmúlt négy napról, vonok le tanulságokat meg csinálok egyéb izéket, amiket ilyenek után szokás, aztán rövid visszaolvasás után láttam, hogy az internetek okos népe már mindent elmondott, amit emberileg és szakmailag el lehetett; egyesek már név szerint tudják, hogy az egyes bajbajutottak mit, miért csináltak rosszul, miért nem ettek inkább kalácsot, szóval én ehhez már inkább nem is szólok hozzá, csak annyit jegyeznék meg csendben: megnyugtató tudni azt, hogy ennyi okos, értelmes, logikusan gondolkodó és előrelátó ember él Magyarországon, akik persze (minden valószínűség szerint, nyilván, alighanem, stb.) sohasem fognak hasonló helyzetbe kerülni.

Meg vagyok róla győződve, hogy a fenti kép senki vallási meggyőződését nem sérti. Amennyiben mégis, úgy szeretettel üdvözöljük Önt az interneten és felhívjuk a figyelmét arra, hogy ez bizony ilyen.