Egy kiváló hozzászólás a !!444!!! (vagy hogy a frászba kell írni) Megbukott a Windows 8 című cikke alól:

Érintőképernyő nélkül csak idegesítő, amikor a nem-desktop változat indul mindenből. A Skype borzasztó, és a desktop verziót külön le kell tölteni. Start menü nélkül a telepített programokat csak úgy érem el, hogy a keresésbe beírom a nevüket. És december óta nem tudom, hogy az Alt+F4-en kívül hogy lehet leállítani a gépet.

Az ehhez hasonló gondolatmenetek pavlovi reflexként váltják ki belőlem a feltartott kézzel hátrálást a Ctrl+W kézközelbe kerüléséig. Pedig már annyiszor megfogadtam, hogy mainstream anyagoknál nem olvasok kommenteket, ez lehet a magam elől is titkolt guilty pleasure-öm.

A cikkhez egyébként annyit, hogy a borzasztó Vistát leváltani hivatott, szupersikeres Windows 7-ből a forgalmazása első hat hónapja során mintegy százmillió példány kelt el, míg a remek 7-est követő, ocsmány módon összefércelt, retteneteset bukó, használhatatlan Windows 8-ból alig százmilliót sikerült ugyanennyi idő alatt eladni.

Ismerem a számokat és láttam a Drótban, hogy mi minden történik velük odakint.

Az úgy volt, hogy akartam venni banánt, de a gonoszmultiban olyan banánok voltak kitéve a pultra, amiknek a fája is a hajóúton cseperedhetett fel, a hazafelé útba eső zöldségesnél pedig olyat vehettem volna, ami a nézésem súlyától is össze akart esni és csak azért tűnt valamennyire szilárd halmazállapotúnak, mert nyitás előtt gondosan a klíma alá pakolták a ládát. Így mentem haza banán nélkül.

Is same cloud.

Bejegyzések azért nem voltak gyakrabban, mert olyasmivel foglalkozok, amiben egyelőre nem vagyok jó (understatement) és sok időt és sok energiát visz el a tettetés felzárkózás és azt hittem, hogy az önös érdekű dolgaim háttérbe szorítása segíteni fog a koncentrálásban, de időközben kiderült, hogy csodálatos természetemnek köszönhetően az így felszabadult időt sikerrel fordítottam még kevésbé értelmes dolgokra, úgyhogy GOTO 10, itt a banánkrízis.

A kedd éjjeli földrengésről csak utólag értesültem, pedig a bekövetkeztekor éppen eléggé kiélezett helyzetben voltam ahhoz, hogy a legapróbb furcsaságokat is észrevegyem. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy a Föld belseje tulajdonképpen olyan, mint egy hatalmas, sohasem nyugvó gyomor, ami akkor is morog, ha üres, meg akkor is, ha teli van, és az ilyen erősségű rengések az ő szempontjából ekvivalensek lehetnek azzal, amikor a vasárnapi babgulyás hétfő este egyenesen a hűtőből, kenyér nélkül elfogyasztott maradéka néhány órával később figyelmeztetőleg csavar néhányat a beleken.

Kedves Gyerekek! Ha a földrengésekről szóló fogalmazáshoz az interneten forrást keresgélve akadtatok rá erre a posztra, inkább ne másoljátok le! Ez csak ilyen metafora, ami annyiban tér el az amforától, hogy hiába vágod földhöz, nem törik el. Egyébként már a felvetés is nevetséges: hát hol enne egy bolygó babgulyást? Tán összejár a Naprendszer bográcsozni? Mindegyik bolygó visz valamit? A Nap a házigazda, mert ő süt és főz? Vannak-e ott olyan csajok, akiket nem a tömeg vonz? A Plútót meghívják-e maguk közé?

Szóval ilyesmit ne írjatok, ráértek majd akkor hazudni, ha ez lesz a munkátok. És ne nyomassátok a lakossági trenszet a vonaton meg a buszon fülhallgató nélkül, mert olyankor mindenki imát intéz a mikroelektronika istenéhez, hogy a készüléket tápláló akkumulátornak gyors, fájdalommentes, gyors, elkerülhetetlen és gyors halállal kegyeskedjék, anód!

Vágynád olvasni,
Mit ide vések be én,
De megint semmi.

Közeledtét csak a folyamatosan pattogó kavicsok hangja jelezte. Ha azok nem koccannak neki a járdának, a szemeteseknek, a hirdetőtáblák lábainak és egymásnak, senki sem figyelt volna fel rá. Ahogy mindig. Volt ideje megszokni, nem is kevés.

Dühös volt, és minden egyes kavicsba picivel nagyobbat rúgott, mint az előzőbe.

Egyvalaki volt csupán, aki érdekesnek találta, aki többet látott benne, mint mások. Akinek tetszett fanyar humora, akit nem zavart a testalkata, aki nem vette zokon, hogy állandóan az asztal alá hullajtotta a morzsát és aki nem akarta mindenáron kezeltetni a recsegő-ropogó derekát. Szép volt, jó volt, de elmúlt.

Dühös volt, attól a pillanattól fogva, hogy belökte maga mögött Egyvalaki lépcsőházának vasajtaját.

Mert Egyvalaki sem más, mint a többiek. Sosem csinálunk semmi érdekeset! Nem érdekelnek az újdonságok, olyan vagy, mint aki szatyorban él! Csak a magadfajták között érzed jól magad! Csendben tűrte a kirohanásokat, mert volt bennük igazság bőven. De a legutolsó, na, azt már nem tudta elviselni.

— Mindenki azt mondta, ne kezdjek egy nápolyival és úgy látom, igazuk volt!

Már nem rúgdosta a kavicsokat. Egy teherkocsi fordult be köhögve az utca végén. Elég nagynak látszott és elég gyorsan is közeledett. Pont jó lesz! Vett egy mély lélegzetet, behúnyta a szemét és a kocsi elé ugrott. A madarak napokon át csipegették a szétszóródott ostya és citromos töltelék darabkáit.