Ahhoz képest, hogy csütörtökön egyetlen feladatot sem oldottam meg, a kapott négy pont elég huszáros. Mondjuk semmire nem elég. Ezért hát ma ismét írtam valség zéhát. Persze egész hétvégém ráment - ahogy az utóbbi négy hétvégém mindegyike, az otthon töltött két nap abból állt, hogy hazaértem, kajáltam, aludtam, kajáltam, visszajöttem, mindez így tíz másodperc alatt és kezdődik elölről a munkahét.

Ma azért több közöm volt a feladatokhoz, de nem látok rá valós esélyt, hogy elérjem a 12/18 pontos lélektani határt, ennyi hiányzik ugyanis ahhoz, hogy kapjak aláírást és mehessek csütörtökön vizsgázni. Bár ha elég ügyesen javítanak dolgozatot, akkor elérik, hogy a vizsgáig fennmaradó kevés időmben is ingázzak a lakás és az egyetem között, tanulás imitálása helyett, ugye.

Szóval elég elcseszett egy vizsgaidőszak ez már most, az első napja után is, mi lesz még itt később, ha beindul az osztás... Az osztásról jut eszembe, hogy a szomszédaim éppen büntetődnek befele. Múlt hét óta támadgatnak valami iszonyatosan gagyi sónpól/basztarájmsz keverékzenével - tudod, ami szól a rádióból toplistakor a húsz helyezettből tizenötször, úgyhogy cserébe terrorizálom őket egy kis Yonderboi-jal, hátha megtetszik nekik, vagy ilyesmi. Yonderboi egyébként múlt héten érkezett hozzám a Splendid Isolation fedélzetén és nagy szerencséje, hogy az elektronikus adathordozók esetében nem kell számolni kopással, különben már rongyos lenne a szalag. Besorolásilag eléggé nem tudom őt hová tenni, mert keveredik a lemezen a Daft Punk széttorzított gépzenéje, a Depeche Mode lírája és a Chemical Brothers hangzásvilága a Prodigy őrült sample-jeivel, de úgy, hogy sosem tudod megmondani, honnan nyúl éppen. Ha nem 2006 lenne, még azt is hozzátenném, hogy egészen olyan, mint annak idején a Neo Eklektogram című első albuma volt. Ami nem egy hátrány, teccikérteni?

Ding-dong. Ajtót nyit.
- Jó napot! Kovács Lajos vagyok. Védi ön mosógépét a vízkőlerakódás ellen?
- Nem. Miért, kellene?
- ÖT ÉVE EZT SZAJKÓZOM, B*SSZAMEG, ÖT ÉVE!!!4

Reggel valség gyakorlaton megnéztünk egy olyan feladatot, amilyen biztosan nem lesz az esti zéhában. Hattól zéhát írtunk. Világsiker lesz, érzem. Mit gondoltok, milyen feladat volt az esti zéhában?

Egyszer szeretnék majd beszélgetni Istennel pár dologról. Például arról, hogy szándékosan rendez-e az embereknek olyan kivételes napokat, amikor kár felkelni, minden a lehető legrosszabbul sül el, vagy ez puszta véletlen, hiba a Mátrixban, ha úgy tetszik. Persze sosem fogom ezt megtudni, Isten ugyanis nem foglalkozik pogányokkal.

A mai nap ilyen kivételes volt. Kivételesen szar, hogy pontos legyek. Reggel a buszt lekéstem, mert a sofőr már piroson vágtatott át. Ha megáll, én átérek a túloldalra a zebrán és fel tudok szállni a buszra. De ő nem állt meg, mert sietett. Aztán majd csütörtökön reggel is így siessél, bazmeg!

A TO-ra mentem, felvenni az indexet. Kilométeres sor, találkozok WarPriesttel, aki már végzett a TO-n. Fél óra alatt nekem is sikerül. Az ISZK-ban kitöltöm az indexet a Neptun alapján, hátha rögtön kijavulnak a Fonya pótzéhák és kell majd az index is. Megyek pótzéházni, kiosztja, megírom, természetesen az ellentmondásos izé is benne van, mert miért ne lenne benne. Nem szarral dobálózunk, kérem. Rögtön ki is javítja. Kiderül, annyira tehetséges vagyok, hogy mentesülök a vizsga alól. Mínusz öt kredit. És még csak dél.

Hazajövök ebédelni. Odaég a kajám. Nem teljesen őszinte mosollyal majszolom a fekete szélű darabkákat. Méréstechnikára is össze kellene állítani a programot, hogy ne négy darabban legyen. Összeállítom. Kipróbálom. Működik. Flopira másolom. Épphogy elérem a 23-as buszt. A szakmódszertani laborban beteszem a flopit a meghajtóba, az meghajtja. A program meg nagyban nemzi a fajtáját. Ahogy elindul a grafikus mód, minden meghülyül, a töltődő kondenzátor fél óra múlva is 0V feszültségű. Viszont ki lehet sütni. Add össze. Két és fél órát eltöltök vele, hátha, de nem. Kikönyörgünk egy januári viszontlátást Sándortól, becsszóra kész lesz, becsszóra működni fog.

Két hónap óta először fordul elő, hogy nincsen nálam esernyő. Ez gáz, mert este esik. Hideg van, esik, a busz meg késik, az a dolga. Holnap nyolctól Rendszerszervezés vizsga, eddig fél órát tanultam rá, ebből húsz percet aludtam, ötöt meg okosan néztem. Dekoncentrált vagyok, vagy mi. És nem jut eszembe az a szó, hogy paracetamol.

Mindettől persze nem lettem egy csapásra rossz ember. Ugye? AKKOR MIÉRT ÉRZEM ÚGY MAGAMAT?

Valség előadáson majdnem tele volt az előadóterem. Ilyen utoljára második héten volt, de akkor sem voltak ennyien. Nyilván most azok is bejöttek körülnézni, akik eddig egyszer sem, legalább a tanár arcát felismerjék vizsgán, ha eljutnak odáig. Nem mintha nekem borítékolva lenne, hogy fel kell majd ismernem Baran tanár urat bármikor is. Hiszen addig még van egy csütörtök. Meg egy hétfő.

Fejgeom előadás volt, sok mindenre ugyan nem emlékszem belőle, pedig biztosan volt más érdekesség is azon kívül, hogy másik teremben voltunk, mint máskor és itt nagyon rossz a tábla, mert ha feltolod, nem áll meg, hanem lecsúszik, illetve tök mindegy, hogy fel van-e tolva vagy sem, mert ugyanúgy nem lehet rá írni. Majdnem olyan rossz, mint a K/3-ban lévő tábla, az ugyanis olyan szerzet, hogy krétával képtelenség rá írni, mert nem a tábla lesz krétás, hanem a kréta hegyén jelenik meg a tábláról származő zöld festék. Amúgy jövő kedden vizsga, alig várom.

Kettőtől Fonya előadás lenne, de mivel még fél háromkor is négyen ülünk a teremben, elkezdjük gyanítani, hogy most mégsem lesz előadás, ezért hát eljövünk. Nekem konkrétan meg kell várnom valakit, aki négy körül érkezik, a maradék másfél órát felhasználom arra, hogy várakozzak, hátha szembejön a folyosón a Fonya gyaktanár és megmutatja a zéhámat. Így is történik. Elmondja, miért nem. Hazajövök, megnézem a jegyzetet, ami az ő táblai munkáját őrzi: a zéhában ugyanígy csináltam. Szerinte meg nem jó. Most akkor biztos tudom, hogy holnap hogy oldom meg ezt a fajta feladatot. Úgyis be kell seggelni az Early-algoritmust, hát majd szakítok erre is időt.

Este azért megnézem a Frei-dossziét, de minek...? Azt valahogy az előzetes alapján sejtettem, hogy itt ugyan a videojátékokról lesz szó és nyilván nem a lényeges dolgokat fogja Frei úr kiemelni, mert az ugye egyáltalán nem izgalmas, viszont ha vér meg erőszak van benne, meg feketemunka, meg esetleg még némi alvilág is, azt rögtön nagyon fogja szeretni a közönség. Az a közönség, aki többnyire nem hozzáértő és akinek egy szintén nem hozzáértő tolmácsolja mindazt, ami szerinte a videojátékok világa. Mert ugye hiteles bulvár-dokumentumfilmet csak az készíthet a játékokról, aki életében nem töltött el velük fél óránál többet.

Tekintsünk el most attól, hogy nekem kedvem lett volna ledöfni magamat a tollammal minden egyes alkalommal, amikor Tamás a videojátékot "negyedik dimenziónak" nevezte. Tekintsünk el attól, hogy az ő szemszögéből nézve a World of Warcraft arról szól, hogy emberek esténként sárkányokat ölnek (mert ugye a WoW az egy sárkányos játék, mindenki tudja - mostmár). Tekintsünk el attól, hogy sikerült megtalálnia azt az egy embert az USA törvényhozásában, aki még Hillary Clintonnál is kevésbé ért a játékokhoz, nyilván ezért tudta magabiztosan állítani, hogy a GTA San Andreasban "pontokat kap a játékos, ha rendőröket öl, nőket erőszakol meg". Erről szól, ugye? Most kit érdekel, hogy van mellette egy bő ötven órás történet, nem? Haggyámá'! Remélem senki nem mutatja meg neki a sakkot, elvégre abban meg parasztokat lehet leütni. Jó volt viszont az a rész is, amelyikben a kínai farmerekkel beszélgetett. Aszongya: "Szóval ti pénzért cserébe átjuttatjátok a játékos karakterét az unalmas részeken, hogy ő egy erős, jól felszerelt karakterrel mehessen sárkányt ölni?" (Mert a WoW sárkányölős játék, tudod mostmár, igaz?) Nem értem egyébként, a WoW-ban nem pont az a legjobb, hogy te magad alakítod, formálod a karaktered tulajdonságait? Akkor az unalmas? Akkor az egész Diablo unalmas? Az egész Neverwinter Nights meg Baldur's Gate unalmas? A Fallout unalmas? Ez a sok kérdés unalmas? Biztosan így van. Ha egyszer a tévében azt mondták...

Ugyan még senki nem kérdezte, hogy miért rakok ki oldalra olyan blogokat, amelyek amúgy is szélesebb körben ismertek, azért elárulom, hogy az a rész nekem egyfajta miniatűr Startlap. Végigkattintgatom a listát és mindenhová benézek. Tudom, azért van RSS, hogy ne kelljen mindenhová benézni, feleslegesen, de egyrészt hétközben kicsit problémás RSS-eket olvasni (tudom, hogy van Netvibes is...), másrészt meg ezeken az oldalakon úgyis vannak hasonló listák, amikkel eljutok olyan blogokra is, amiket ritkábban olvasok. Kérdés, hogy miért nem rakok ki akkor mindenkit oldalra. A válasz: csak mert nem. Akik ott vannak, azok azért vannak ott, mert kedvelem az írásaikat - tehát Athina sem azért van a listán, mert ő Tomcat barátnője - illetve, per pillanat ki tudja, hogy éppen mik ők egymásnak -, bár az tény, hogy ezen a vonalon elindulva jóval könnyebb őt megtalálni, mintha egy kevésbé jelentős személyhez lenne köze. Ezt nem negatív dologként mondom, csak hát tény.

Tudtommal SztupY nem társult senki olyanhoz, aki mondjuk kéthetente szerepelne az Index híreiben, mégis nagyon érdekes őt olvasni. Főleg, mikor egyszerre kerül ki ekkora mennyiségű gondolathavi mondanivaló, mint tegnap. Benne azt tartom zseniálisnak, hogy jól ki tudja fejezni magát rettentő szomorú/komor/komoly eseményekkel és "hát ez kész!"-jellegű dolgokkal kapcsolatban egyaránt. És közben teljesen SztupY tud maradni. És ez jó. Éssel nem kezdünk mondatot. És mégis.

Tegnap végső nyugalomra helyezték Puskás Ferencet, a legismertebb magyar futballistát, aki száguldó őrnagy, Pancho és Öcsi bácsi volt egyszemélyben. Nem szeretnék beletaposni senki lelkébe, de ha objektíven nézem az egész gyászszertartást, akkor azt kell gondolnom, hogy az esemény inkább presztízsértékű volt. Mert meg kellett mutatni a világnak, hogy a magyarok igenis tisztelik azokat az embereket, akik a haza hírnevét öregbítik. Az Aranycsapat pedig egy emberből állt, mint tudjuk. A többi tíz nem érdekes. Így viszont el lehet mondani, hogy az emberek méltóképpen búcsúztak a legendás ballábtól. Még akkor is, ha azt sem tudják, mit csinált ő valójában:

„A legnagyobb magyar futballista, aki a hathármat szerezte ötvenháromba' a magyarok dicsőségére.”

Ezt például egy, a tévének nyilatkozó idős néni mondta. De ő legalább nem Baló György, aki megszokott szerepéből nem kiesve meg találta kérdezni a stúdió vendégeitől, hogy:

„Amellett, hogy sportolóként hírnevet szerzett, mit jelentett Puskás a politikában? Volt valami politikai jelentősége az ő sikereinek?”

Eddig még nem, de szerencsére önöknek sikerült belemagyarázniuk, hogy mégis volt. Gondolom a hétvégi emelkedett hangulat elülése után ismét elkezdődik a majomparádé és a megfelelő pozícióban tetvészkedők felteszik megfelelően felesleges álkérdéseiket a szintén megfelelő pozícióban tetvészkedőknek és megint vidám anyázástól lesz hangos a közélet. Akciópolitikusok meg majd kijelentik, hogy micsoda botrány, hogy nem volt tele a Népstadion, meg hogy a Real Madridtól alig páran jöttek el. Persze, amúgy a Real Madrid is olyan, hogy simán tudnak várni egy hónapot arra, hogy eljöhessenek ide csapatostul, lemondják a bajnoki és kupameccseket mindaddig, míg az itteni szervezők kiokoskodják, hogy mit, hogy, merre, mennyiért.

Az még azért érdekelne, hogy a stadionban felsorakozott élvonalbeli labdarúgókból miért nem lehet egy értelmes csapatot összerakni. Ja, hogy ez az élvonal...?