Nem tudok valséget tanulni, mert folyton elalszom rajta. Nem tudok aludni, mert folyton a valséggel álmodok.

Ennyit rólam mára.

Nagyon kíváncsi volnék arra, hogy a debreceni műjégpályától mintegy húsz méterre, az állatkertben álló zsiráfház lakói miként élik meg a műjégpályán reggeltől estig bömböltetett Rádió1-et. Különösen az érdekel, hogy szegény zsiráfoknak bevörösödik-e a szeme és feltámad-e bennük a vágy, hogy két patával ugorjanak bele a legközelebbi hangszóróba, amikor aznap huszadszor is felcsendül Sean Kingston remekbeb*szott Beautiful girl című "slágere".

Mert nekem igen, pedig a füleim is sokkal kisebbek.

Vártam a vonatot a peronon, jópárszor bemondták, hogy melyikkel megyek. Aztán a hangosizén beszóltak olyat, hogy "Úton van a segítség!", na mondom szépen nézünk ki, ha a vonathoz sárga angyalt kellett hívni, de aztán kiderült, hogy nem erről van szó, hanem véradás van az állomáson és azt promózzák így.

De azért a vonat is késett.

Körülbelül itt tartok most. Viszont felhívnám az összes magasan kvalifikált hírszerkesztő figyelmét arra az apró, ámde igen fontos dologra, hogy az SP3 RC1 nem egyenlő az SP3-mal, mint ahogyan a hírszerkesztés sem arról szól eredetileg, hogy egyvalaki látogatottság-növelő célzatú tapírsága végiggyűrűzik az egész kikúrt magyar hírportál-galaxison és senki nem gondol bele abba, hogy ez bazmeg vérgyász.

Sétálni azért jó, mert séta közben van idő elgondolkodni az élet nagy kérdésein, a jobbnál-jobb zéháeredményeken, meg lényegében minden egyében is.

Például azon, hogy vajon mi lehet az összefüggés az otthon használatos erdőillatú légfrissítő és az erdőn átsétálva egyre erősebbé váló vizelési ingerencia között.

Tájékoztattam az otthoniakat a kevés fejleményről (a zéháeredményekről, nem az erdőről), mire drága szülőm azzal zárta le a beszélgetést, hogy "nem vagy te buta, csak másképp vagy okos", hát innentől aztán végképp kár búslakodni, nem igaz?

Állítólag újabban telepanaszkodom a blogomat, amiben lehet, hogy van igazság, de ma például abszolút nincsen. Kaptam például Télapóra Valószínűségszámítás és statisztika zárthelyit tegnap (amiben nem volt statisztika egy szál se...), Gányolás 2 Programozás 2 zárthelyit ma, látható, hogy abszolút értelemben is milyen jól ki voltam szolgálva. Mondjuk egy szem szaloncukrot csak kaptunk bátorításként, rögtön meg is akartam írni a másik csoport feladatait. Persze nem, de jól hangzik.

Illő volna megemlékeznem ezekről a zéhákról, csak azon töprengek, hogy hogyan tudnám kellőképpen megfogalmazni az exit pole eredményemet. Mit is szokott mondani Bauer ügynök, amikor a golyóálló mellény szálszakadása mentén becsapódó lövedék nagyot toccsan az amúgy is alig élő koronagyanúsított lépébe megérkezvén?

Ja, megvan...

(Szuperközeli.)

Damn it!