Olvasom reggel KTamás 2000-ben megjelent Slashdot-interjúkról szóló posztját (ami a 2000-ben megjelent interjúkkal foglalkozik és ma jelent meg, nem 2000-ben), melyben az egyik napirendi pont Jon maddog Hall kérdezz-felelekje.

Ehhez képest ma délután néztem meg a múlt vasárnapi Linux Action Show-t, amelyet ezúttal a LinuxFest Northwest nevű rendezvényen rögzítettek és vajon ki ül le a mikrofonjuk elé 1 óra 5 perc magasságában? Csak nem?

(A… megkérdőjelezhető preview kép ne tévesszen meg senkit…)

Azt hiszem, a legélethűbb Linux Torvalds-imperszonátornak kijáró díj gazdáját sem kell tovább keresnünk.

Az 1994-es San Marinó-i nagydíj a Forma–1 történetének talán legsötétebb hétvégéje volt – és reméljük, az is marad –, a történtek huszadik évfordulóján is felfoghatatlan a hibák és véletlenek összjátéka legtöbbünk számára. Nekem ugyan nincsenek élményszerű emlékeim arról a versenyről, de azt hiszem, felnőttként utánajárva és feldolgozva sem lehet megúszni azt a furcsa szorítást szívtájékon.

Sennáról a napokban valószínűleg kimerítően fognak cikkezni szakoldalak és rajongók egyaránt, Roland Ratzenberger viszont nem biztos, hogy megkapja az őt megillető figyelmet, ezért én inkább vele foglalkozom ebben a részben.

Ratzenberger Ausztriában született 1960-ban, Forma–1-be vezető útja során végigjárta a német Formula Ford bajnokságot, a brit Formula 3-at, versenyzett a túraautó-világbajnokságban, a brit túraautó-bajnokságban és ötször elindult a Le Mans-i 24 óráson is, továbbá szerepelt több japán túrakategóriában is.

A Forma–1-ben 1994-ben debütált a frissen létrejött Simtek csapat versenyzőjeként, itt öt futamra szóló szerződése volt. Az évadnyitó brazil hétvégén nem sikerült kvalifikálnia magát a versenyre, az Okayamában rendezett Pacific GP-n viszont sokat nyert a pálya ismeretével, a 11. helyen ért célba. Az imolai hétvége volt a szezon harmadik fordulója.

Az időmérő edzés egyik körében Ratzenberger áthajtott egy rázókövön, ami a későbbi vizsgálatok szerint megrongálta az első vezetőszárnyat. Ezt akkor sem ő, sem a csapat nem érzékelte, ezért elment egy újabb gyors körre. A hátsó egyenesben a nagy leszorítóerő végül letörte a szárnyat és az autó alá fordította, ettől a Villeneuve-kanyarban képtelen volt elfordulni és nagyjából 320 km/h-s sebességgel nekicsapódott a szemközti betonfalnak.

Az autó biztonsági cellája épen maradt ugyan, az ütközéskor fellépő erők következtében Roland halálos koponyaalapi törést szenvedett. 1982 óta ő volt az első, aki versenyhétvégén hunyt el. A vasárnapi futamon emléke előtt tisztelegve üresen maradt a rajthelye. Persze akkor még senki nem tudhatta, hogy az a futam a hetedik körig fog tartani.

Egyes cikkek szerint Senna balesete után az autójában találtak egy összetekert osztrák zászlót, amit célbaérés után akarhatott meglengetni Ratzenberger tiszteletére. Mivel nem leltem erről hivatalos információt, tekintsük a legenda részének, bár a poszt alján megnézhető dokumentumfilm alapján nem tűnik annyira hihetetlennek.

Kétségtelen, hogy Ratzenberger halála háttérbe szorult Senna tragédiája mellett, mégis jelentős szerepe volt abban, hogy a mai F1 sokkal biztonságosabb mind a pályák, mind az autók tekintetében. A szombati kvalifikáció után a pilóták ugyanis elhatározták a GPDA, azaz a pilóták szövetségének újjáalapítását és fő céljukként éppen ezek biztonságosabbá tételét jelölték meg. Eredményeik között szerepel például a HANS nevű eszköz kifejlesztése és kötelezővé tétele, ami éppen a Ratzenberger-féle eseteknél dönthet élet és halál között.

A kezdeményezés vezetőiül azon a délutánon Gerhard Bergert, Michael Schumachert és Ayrton Sennát nevezték meg. :(

További érdekesség még ezzel a hétvégével kapcsolatban, hogy a pénteki szabadedzésen Rubens Barrichello is esett egy hatalmasat. Ez a baleset is látható a 2010-ben Sennáról készült dokumentumfilmben, amit én az imolai eseményeket taglaló résznél szúrok be, de ha van két szabad órátok, érdemes végignézni az egészet, rengeteg korabeli felvétel és interjúrészlet fért bele. (1 óra 20 perc után jön ez a rész, ha nálatok is bebugzana a timestamp.)

Az ezen részben szereplő képek még mindig az F1-history gyűjteményből származnak.

Hozzáfogtam megmagyarázni, ma éppen miért nincsen energiám és ihletem rendes, értékelhető Keddie Irvine-t gyártani, de kiderült, hogy magyarázatot gyártani sincsen energiám és ihletem, úgyhogy kihúztam innen tíz mondatnyi koholt alibit és egyszerűen csak Lotusok gusztusos farainak nézegetésére buzdítom a kedves olvasót, abból nem lehet baj.

Úgy döntöttem, hogy amíg mindenki a húsvéttal van elfoglalva, én csöndben megnyerem az internetet ezzel a minden szempontból kiváló alkotással.

Németesek előnyben. Habár…

Ön egy számítógépből, egy Windows-ból és egy Linuxból álló dual bootos rendszert épített.

Ön korábban is épített már egy számítógépből, egy Windows-ból és egy Linuxból álló dual bootos rendszereket, melyek mindegyike magas szinten kiszolgálta az Ön felhasználói igényeit, például azzal, hogy bármelyik rendszert indította is el Ön, mindig a pontos időt tudta leolvasni a képernyő valamelyik csücskére pillantva.

Ön most elégedetlen, mert jelenlegi rendszere erre alkalmatlan.

Önnek először az tűnt fel, hogy Linux után Windows-t indítva visszakapott az életéből egy vagy két órát. Ebből Ön arra következtetett, hogy a Linux fejlettségéhez képest a Windows egy múltból ittragadt őslény. Az őslényeket természetesen nem bántjuk, és mivel az időzóna beállítása továbbra is helyes értéket mutatott, a problémát az óra kézi előretekerésével ideiglenesen megoldottnak tekinthette.

Minden szép és jó volt, amíg Ön bohó módon ismét el nem indította a Linuxot, majd utána a Windows-t. GOTO 10.

Önnek eszébe jut, hogy az interneten a pornó mellett egyéb tartalmakhoz is hozzá lehet férni, nem is rest rákeresni a jelenségre – de szigorúan inkognitó módban, nehogy belerondítson a keresési találataiba néhány időutazós kufirc, melyekben a főszereplő a múltba visszatérve aktívan részt vesz saját maga de nem akarok ötleteket adni –, majd újonnan szerzett tudását röviden és erős szakmaiatlansággal a következőképpen foglalja össze:

• A rendszeren összesen három óra – a CMOS hardveres órája, a Windows rendszerórája és a Linux rendszerórája – pofozkodik egymással. (Valójában csak kettő, mert a CMOS annyira buta, hogy hagyja magát.)
• A CMOS a dátumot és az időt helyi idő szerint tárolja, azaz nincsen információja időzónákról meg téli és nyári időszámításról, ahogy arról sem, hogy a Game of Thrones legújabb részében alany állítmány.
  
• A Windows rendszerórája a CMOS óráját szintén helyi időnek tekinti, azaz ha a rendszereden a UTC+1 (GMT+1) időzóna van beállítva, akkor a CMOS által mutatott idő lesz a UTC+1. (Ha pedig átállítod Windows alatt az órát, akkor az a CMOS-t is átírja.)
• A Linux rendszerórája az időt az epoch (1970. január 1., éjfél) óta eltelt másodpercek alapján határozza meg, a CMOS-t azonban nem helyi időnek, hanem UTC+0-nak tekinti. Bootoláskor kiolvassa a CMOS-ból az időt, meg azt, hogy milyen időzónát állítottál be, megegyezik magával abban, hogy a CMOS a helyes helyi időt mutatja (tehát esetünkben UTC+1-et), majd rájön, hogy az UTC+1 és az UTC+0 között van egy órányi eltérés (nyári időszámítás esetén kettő), úgyhogy kupán vágja a CMOS-t (mert mégsem a helyes időt mutatja) és az egy vagy két óra elvételével rendet rak.
• Ezt aztán kiolvassa és helyi időként értelmezi a Windows.

Itt Ön tart egy egyperces gyászszünetet az időközben elveszített olvasók emlékére.

Ön érzi, hogy az erkölcsi főlény a Linuxé, jelen esetben azonban mégiscsak a Linux rondít bele egy elavultnak tekinthető, egyébként kifogástalan együttműködésbe, ezért tovább olvasgat és megtudja, hogy az óra helyes beállítása után a következő rút parancsot kell gyökér módon kiadnia:

$ hwclock ‐‐systohc ‐‐localtime

Innentől a Linux a CMOS óráját a Windows-hoz hasonlóan helyi időként fogja kezelni, Ön pedig büszke kapitányként feszíthet, miközben dual bootos rendszere sebesen szeli a mindennapi számítógépezés kavargó tengerének hullámait.