Mondjuk az Indiait, mert az a legkisebb. Az Atlantit meghagyom holnapra.

Most jön a félév legszebb része. LOL...

Ferrari részvények áron alul, sürgősen eladók. Most ajándék benzineskannával. Ugyanitt Honda felsővezetés által horpadtra fejelt gipszkarton elemek nagy választékban.

Lehet, hogy pár nap alatt túlságosan hozzászoktam a Windows 7 RC grafikus felületének gördülékenységéhez, de az ugyanerre a gépre felrakott hetyke nyúltilop szinte sokkolóan fürge és reszponzív.

A program értékelése továbbra sem ment 90/100 fölé. Ezen annyira felbosszantottam magamat, hogy elővettem egy köteg papírlapot és nekiálltam hasraütés által előállított inputokra végigszámolni az algoritmust. Érdemes volt, mert azt sikerült belátnom, hogy nem tíz esetben számol rosszul, hanem százból százban, csak kilencvenszer olyan az input, hogy véletlenül jó eredményt kapok rá...

Kifújom a rosszat.

Írtam olyan bitsorozat-forgató eljárást, hogy én magam sem értem, hogyan működik, de ez nem akadályoz meg abban, hogy g*cimód büszke legyek magamra néhány pillanatig. Van mire, nem?

Reggel elmentem a boltba felszerelkezni a hétvégére való tekintettel (tehát előre nálam volt az összes szombati és vasárnapi nézésem), mert mára ugyan van táp, holnap és vasárnap viszont zárva lesznek. Kóposodunk — így mondta a néni, akinek horror összeget voltam kénytelen átnyújtani. Azóta izmozok a beadandókon, úgy, hogy kettőkor feküdtem le. Az előbb valami zajok szűrődtek be a szobába az ablak felől, most határozott léptekkel megindulok arrafelé és megnézem, hogy odakint van-e még élet.

Mer’ idebent már nagyon nincs.

/*
 * x=(a#12_1 : b#13_14 : a#3_11 : b#(a#N_1)_5)#-32;
 * y=(b#2_7 : a#7_13 : a#23_9)#+32;
 * return (b & y) - ( a#27_23 :(x#11_11)#T )#+32;
 */

Marad belőle holnapra is. Az mondjuk nem vicces, hogy 100-ból csak 10 input esetén számít, hogy a-b vagy b-a.