– Mr. Dent, have you any idea how much damage this bulldozer would suffer if I were to let it run straight over you?
– How much?
– None at all.

Az első értékelhető napsugarak magához térítettek egy kései legyet, ami azon nyomban befurakodott a szobába. Elsőre azt hittem, hogy a laptop hangszórói romlottak el, mert olyan zörgés és ciripelés hallatszott a The Walking Dead legújabb epizódja alatt, amilyen a The Walking Dead epizódjai alatt nem szokott hallatszani (pedig nagyon furcsa hangok szoktak ám hallatszani a The Walking Dead epizódjai alatt!), de idővel megleltem a hang forrását az ablak üvege és a függöny között vergődve.

Mármint a légy vergődött ott, nem én. Én be sem férnék oda. Ha mégis, valószínűleg én is erősen vergődnék.

Kiebrudalni persze nem tudtam, úgyhogy munkába induláskor hanyagul, de fenyegetően odavetettem neki, hogy mi még látjuk egymást, de olyan gyenge eresztés volt amitől úgy megrettent, hogy mire hazaértem, addigra teljesen magától a hátára feküdt a parkettán.

Most újra a légyminimum alatt élek.

Legutóbb gasztronómiai kérdésekkel foglalkoztunk, folytassuk hát ugyanonnan!

A jó hír: este tizenegy előtt nem sokkal végre megtaláltam azt a fél szál Nógrádi ropogós sós pálcikát, melynek még vasárnap kora este veszett nyoma a konyhában, miután rejtélyes körülmények között kihullott a kezemből és amely miatt azóta minden hazaérkezéskor jó előre felkészítem magamat az ingyen kajára megbízhatóan ráraboló hangyasereglet látványára.

A rossz hír: a felfedezés ünnepélyes pillanatában bakancsban voltam.

Természetesen a bakancs a hibás, nem a majom, aki százakárhány kilóval szorítja a padlóla, de dulván.

Legújabb megfigyeléseim alapján ki merem jelenteni, hogy a kaputelefon-gyártó cégek és a pékségek kreatívjai a világon a legnagyobb trollok.

A kaputelefon-gyártók azért, mert a kaputelefonjaikon az egyszerű buzzer mellett van lehetőség más csengetési mód beállítására, amivel egyes társasházak ilyesmivel foglalkozó megbízottjai lelkesen élnek is. Szóval az új helyen szeptember vége óta mindig egy vidám és megunhatatlan karácsonyi dallammal érkezik a vendég meg a postás meg az óraleolvasó hozzám és az összes többi lakóhoz.

A látványpékek meg azért, mert:

– Jó napot!
– Szia, mit adhatok?
– Szia, mindjárt kitalálom. (Amint feldolgozza az agyam a pultban látható kalácsok meg tészták választékának legalább egy százalékát.)
– A túrós patkóból kérek szépen kettőt!
– Melyik túrósból?
– Ebből itt.
– A túrós szívből?
– Én patkónak néztem. (És a túrós patkó felirat mögött van is három, a túrós szív tábla mögött meg egyetlen darab. Ez eddig egy háromlábú ló.)
– Pedig az szív. (Dolgok racionalitását egyértelművé tenni szándékozó, nyakból indított ún. bitch, please! fejmozdulat.)
– Oké, akkor abból.

Pastor Maldonado éles kritikai szemléleten és megfellebbezhetetlen tényeken alapuló nyilatkozata a képen látható eset kapcsán:

The flames showed the engine wasn’t working too well.

Én nem tudok ezzel vitatkozni.