Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok kiba kilobájt dühös, mert igenis az vagyok.

Kezdődött azzal, hogy amikor itthonról elindultam, volt a kabátom jobb zsebében két buszjegy. Mire kiballagtam a megállóig — legfeljebb 300 méter —, már egyiket sem találtam. Sehol. Pedig biztosan odatettem őket, nem egyszer ellenőriztem is. Ki nem eshettek, mert még a lakásban becipzároztam a zsebemet, útközben nem nyúlkáltam a zsebembe, így nem is ránthattam ki őket óvatlanul, nem is zsebelt ki senki. A zsebem nem lyukas, a zsebemen belül nem tudnak a jegyek elbújni a szövet ráncai között. Mégsem lelem őket. 500 forint az ördögé. Így a sofőrtől kellett vennem egyet (320 Ft), amin buktam negyven forintot, mert nálam sem volt más apró meg nála sem.

Múlt héten szereztem az asztali gépbe 2x1 GB memóriát. DDR1-est. Lehetne rugózni azon, hogy az árából mennyi fejlettebb technológiájú memóriamodult lehetett volna venni, meg hogy ezzel a beruházással lényegében megdupláztam a masina értékét, de hagyjuk ezt, sehová nem vezet, a gépembe meg úgyis ilyen való. Vasárnap beszereltem őket a gépbe, az rendben felismerte, a Windows is örült neki meg a TF2 is. Működött is minden, ahogy kell, teljes két napig. Erre az előbb rámozdultam a számítógépre, az meg először olyat szólt, hogy nincsen merevlemez az IDE-csatornán, aztán kifagyott, aztán reboot után már az előző üzenet kiírása előtt kifagyott, aztán reboot után a GRUB megpróbált betöltődni, de inkább aszonta, hogy "alloc magic error", aztán ezeket időnként váltogatja. Mondanom sem kell, a merevlemez ott lóg az IDE-kábelen, ahogy mindig. Próbálom elhessegetni a gondolatot a régi modul visszaépítéséről, de ha megcsinálom és elindul a rendszer, akkor biztos nem leszek nyugodtabb.

Itt van előttem szétszedve az egész miskulancia, nézünk egymásra szomorúan és azon töprengünk, hogy akármennyire is lobog a hajunk a menetszéltől, eszünkbe ne jusson magunkon körültekinteni, mert csak azt látnánk, hogy egy helyben állunk, de azt legalább drágáért.

Ebben a félévben van külön regisztrációs hét, ami az eddig megszokottakhoz képest annyiban új, hogy ez nem a szorgalmi időszak első hetével esik egybe, tehát nincsen még oktatás, de oktatók és hallgatók se nagyon. Szerencsére akadt legalább egy baromállat, aki az eddigi gyakorlathoz igazodva próbált nekimenni a tavasznak, aztán furcsállotta a dógokat.

Nem árulom el, ki volt az.

Legújabb agyrongáló képmontázsom következik. Tessék az idegeket megedzeni, szükség lesz humán és reál ismeretekre egyaránt! Mondjuk nem hiszem, hogy rajtam kívül bárki más számára megérne egy mosolyt a dolog, eléggé erőltetett és szörnyen óvodás színvonalú, de hát a művészet az művészet.

Egyébként onnan indult az egész, hogy elgépeltem a szelektort és véletlenül pont volt olyan nevű duzzasztógát, meg híresember, méghozzá rögtön kettő, abból az egyik az USA 31. elnöke. A duzzasztógát úgysem fért volna rá a képre.

Akinek leesett, annak gratulálok, illetve sokkal inkább sajnálom.

"No pit is complete without the Freeman climbing out of it."

A Budapest-Bamako raliról nekem mindig egy pár évvel ezelőtti Totalcaros cikk jut eszembe.

Annyi a történet, hogy az egyik autógyártó új terepjáróval jött ki és fontosnak érezte, hogy a jármű képességeit alaposan bemutassa a sajtónak, ezért összetrombitált két tucat szakújságírót, alájuk toltak néhányat az új járgányokból és konvojban nekiindultak a Hargitának. Végignyomtak egy baromi nehéz etapot, mindenki marha büszke volt magára meg az autóra, hogy ilyen istentelen ösvényeken is felküzdötték magukat valahogy a hegyre, mígnem szembejött velük egy környékbeli család egy szakadt Daciával.