Ha az ember nagyon vágyakozik valami után, de a megvalósításban akadályokba ütközik, akkor kétféleképpen cselekedhet. Vagy komolyan hozzálát és mindent megtesz érte (magáért...), vagy komolyan hozzálát és kiveri a fejéből az egészet. Máskülönben tönkremegy.

— Te, biztos erre kell menni?
— Igen, itt végig egyenesen. De tudok egy rövidebb utat is...

Kaptam ma egy levelet valami Civil Igazgatóságtól, az a subjectje, hogy "Osama lenne Mesterházy?".

A levél törzse egy Youtube-os link, amire nem nyomtam rá azonnal, sőt, azóta sem, mert egyrészt ha valami most éppen nem érdekel, akkor az ez, másrészt meg ha mégis érdekelne, akkor rövid gondolkodást követően biztosan tudnám állítani, hogy a kérdésre adandó válasz az, hogy nem, mégpedig azért, mert Osama életében nem látott annyi hajzselét, mint Mesterházy a legutolsó beretválkozása óta, következésképpen nem is lehet ő ő. Ha már mindenképpen spammeltek így kampány elején, küldhetnétek valami értelmeset is ezek helyett, he. Bár az kurva veszélyes.

Amúgy meg vigyázzatok magatokra, mert rólatok is bármikor kiderülhet, hogy közötök volt a BKV-hoz! Én ledaráltam a megmaradt vonaljegyeimet.

Nem növesztem a hajam, nő az magától. De már nem sokáig. Ma például buszra vártam a megállóban, belelógott a szemembe (nem a megálló... hanem a busz!), arrébb fésültem a kezemmel (nem a megállót... hanem a buszt!).

— Frankó a hajad. — mondta egy lány, akin halálfejes tornacipő és lila-fekete kockás kabát volt, meg számtalan söröskupak, meg fél arcot kitakaró multikolor haj.

Az életben nem éreztem még magamat ilyen szomorúnak. :-|