Három szók

Nfol @ 2008. december 23.

Sikerült tervszerűen megjárni Debrecent, méghozzá autóval, mert ugye hajnalban Pisti visszatette a mozdonyba a laposelemet, dehát mire abból értelmes közlekedés lesz, addigra úgyis leesik valami komolyabb mennyiségű hó, ami miatt megint lehet furákat írni a kijelzőre, szóval inkább a biztos megérkezést választottam. Érzed az iróniát. Most hunyjunk szemet afelett, hogy magát az utazást eredményesnek lehet-e tekinteni, amennyiben pont csak a legfontosabbat nem sikerült elintézni, mindenesetre arra jó volt, hogy megismerjünk néhány kimondottan remek viccet — felkérem WarPriestet, hogy tegye itt közzé a kuglisat, amely pusztít, mint az árvíz, én nem érzem magam alkalmasnak erre —, meg hogy kiszámoljam, mekkora lehúzás az egyetemi parkolás. (Nagyon nagy.)

Itt van a nyakunkon a szeretetünnep. Nyilván mindenki magából indul ki, de azt látom, hogy ahol — akárhol — tíznél több ember verődik össze (nem úgy!), ott mindenki legalábbis szívesen lebaltázná a többieket és furcsa mód ez nem azért van, mert legbelül mindenki pszichopata és ilyentájt ez a frusztráció miatt felszínre tör, hanem mert legbelül mindenki bunkó és ilyentájt ez a frusztráció miatt felszínre tör. És akkor előkerülnek a három szók, amik az ünnep hangulatához abszolút nem illenek. "Sor vége amott!" — mondjuk a halpultnál Golce & Dabbana felsőben elénk tolakodó jampinak, mert érzékenyek vagyunk a félórás sorbanállást követően kiharcolt előkelő pozíciónkra (és az általa hangulatfokozás céljából bömböltetett mobildiszkóra FŐLEG), és amikor a szakember a túloldalról a testápoló faeszközzel azt kérdezi, hogy a halat leüsse-e, akkor úgy benne van még az emberben, hogy "de úgy suhintson már, hogy ide is jusson". Három szó hallatszik, amikor tetszőleges parkolóban elfogynak a helyek és valaki fogja magát, kib... kibillenti az elakadásjelzőt, ahol neki tetszik, mert legalább nem kell messzire vinni a lapostévét, aztán ez úgy működik, mint az illegális szemétlerakás, hogy egy hülye elkezdi, a többi meg hozzáteszi a magáét és a végén már mindenki tilosban parkol, a rendőrjárőr meg körbenéz, látja a problémát, de megértő, mert szeretetünnep, megy is tovább 70-es táblánál 80-nal haladókat trafizni, mert abban van fantázia, a beláthatatlan kanyarban, záróvonal hatálya alatt, kereszteződés ferdén csíkozott részén autóoszlopot előző 5-ös BMW-t vezető suhanc lekapcsolásában meg nincsen, mert hadd élvezze a srác a technikát, ha már egyszer keményen megdolgozott érte. Valaki. Meg hát szeretetünnep.