#91

Nfol @ 2005. március 29.

A kegyetlenül izgalmas Programozás előadás után akadt némi elintéznivalóm a bankfiókban, aztán mehettem angolra. Negyed öt környékén megjött a főisten is, és elkezdte az órát. Azt figyeltem meg, hogy újabban egyre kevesebb angol szó hangzik el az órákon, ma meg szinte végig magyarul magyarázott. Óra végén megmutattam neki a legújabb, fordításra kiszemelt szövegemet, de ehhez be kellett menni az irodájába, mert bármennyire is főisten valaki, attól még nem tudja a CD-t lejátszani.

Az iroda. Képzelj el egy 3 x 10 méteres helyiséget. Képzelj rá egyetlen, apró ablakot. Képzelj bele három, szekrény méretű szerverházat, levett oldallappal és mindegyik ház mellé két-két szobaventillátort. Képzeld el a csendet... Na, azt itt nem lehetett, ugyanis olyan szélvihar uralkodott odabent, hogy először haza akartam menni a sapkámért is, de utána megláttam, hogy közvetlenül az ablak mellett egy meglehetősen idős fazon dolgozik valamit. Munkatempójából ítélve ugyanazon a helyen, ugyanabban a székben, ugyanúgy görnyedve öregedett meg, mint ahogy akkor ült. A Hubble-teleszkópot megszégyenítő szemüvege (értsd ezt mind átmérőre, mind lencsevastagságra) mögül rám sem nézett, valószínűleg észre sem vett a nagy munka közben. Hogy mit csinált? Egy legalább 21 collos monitort nézett, amin egy Word szövegszerkesztő futott éppen, mégpedig 640 x 480-as felbontás kíséretében. Nem hinném, hogy óriásplakátokat nézegetett valós méretben az öreg :-).

Visszatérve a főistenre, miközben én nézelődtem az irodában, ő bekapcsolta a monitorát. Bekapcsolta volna. De hiába nyomkodta a gombokat, a monitor rohadtul nem csinált semmit. Főistenek nem szoktak hallgatóktól segítséget kérni ilyen ügyekben SEM, én meg hagytam hadd próbálkozzon. Éppen mikor kezdett kínos lenni a dolog, valahogy rájött, hogy a gombot nem lehet középen benyomni, csak szélen, pedig már készültem rá, hogy kimagyarázza magát. Megfosztott egy poéntól. Odaadom a lemezt, közben feldereng a Windows XP default beállításokkal, nekem pedig heveny gyomorrángásokat okozott a sok zabolázatlan automatizmus, amit első körben szoktam kikapcsolni a saját gépeimen. A CD-n talált magának három darab képet, ezért rögtön felugrott egy üzenetecske, hogy nyomtassuk ki őket, am I superb? Yes, and your outfit is totally ridiculous. Végre feltárul a lemez tartalma, és én azt gondoltam, hogy a gyökérkönyvtárban lévő start.html állomány eléggé egyértelmű, de a főisteneknél sosem lehet tudni... Belenézett a szövegekbe, majd megkérdezte, hogy van-e hozzá tartalomjegyzék. Hogyne volna, csak talán azért nem találja, mert éppen azt nézi most is. Végül azt mondta, hogy ez jó, kezdhetem fordítani, csak előtte másoljuk fel a gépre is, mert magának is szeretné megtartani. Hát tartsa, a másolást inkább én végeztem el.

De még nem szabadulhattam, mert ekkor nekemszegezett egy olyan kérdést, amilyenre ott, abban a pillanatban SEM számítottam volna tőle, egészen pontosan azt kérdezte tőle, hogy tudok-e ajánlani neki valamilyen repülőgép-szimulátort. Remélem nem látta meg az arcomra kiülő döbbenetet és elkeseredést. Hirtelen belegondoltam, hogy az előbb látottak alapján milyen mesterien tudná kezelni az egyszerűbb repülős játékok által igényelt húsz gombot... Inkább nem mondtam semmi konkrétat, mert a következő kérdése az lett volna, hogy "ÉS magának nincsen ilyesmi?", és onnantól kezdve ez már üzleti kapcsolatnak számítana, amire nekem nincs igényem és kedvem sem. Aztán ki tudja, lehet, hogy otthon külön szobája van a számítógépének és a falra vetített kép előtt ülve, force feedbackes joystickkel lődözi halomra az ellenséges gépeket...