Die Hard(y)

Nfol @ 2008. augusztus 1.

Milyen hasznos, hogy tegnap adták a tévében, ahogy brúszvilisz véresre izzadja magán az atlétatrikót a Nakatomi Plazában, nem kell szerencsétlen bloggernek gondolkoznia a bejegyzés címén és még kreatívnak is tűnik.

Hogy ne csupán a Microsoft-holdudvart fényükkel beragyogó problémáimról számoljak be, elmesélem, miként alakult a délutáni kócsagfészkeltetés. Mert a Hardy Heron jött, látott, (majdnem meg)győzött, mégis itt állok buta arccal.

Naiv vagyok, például azért, mert elvárnám egy operációs rendszer újabb verziójától, hogy ne romoljon benne el az, ami az elődjében jó volt. Főleg ne olyan dolog, ami alapvető (de lehetőleg más se). Azt hiszem, a merevlemezen lévő partíciók könyörgés nélküli elérése és használata ilyen.

Feltelepítettem a 8.04-et egy 15 gigabájtos partícióra, kapott mellé 2 giga swapot is. Mondanom sem kell, hogy az asztali gépen futó Gutsy sebességéhez képest ez így jóval fürgébbnek érződik, igaz, a hardver is erősebb alatta, szóval ez a mondat, mint olyan, semmilyen értelemmel nem bír. (Így tovább és felvesznek sztárnak a tévébe.) Első indítás, örülünk, bevette a felbontást, van hang, működnek az Fn-funkciók a hangerő- és a fényerő-szabályzáshoz. A minap még egy Huawei E220 beüzemelési how-to-t is leltem a HUP-on, sajnos a leírás 5. pontjából kiderül, hogy az internetcsináláshoz is kell internet (!), tehát ez még mindig nem járható út, marad a konfigfájl-turkálás meg a wvdial. Akkor talán kezdjük el belakni a rendszert!

Megnyitom a fájlkezelőt, kattintok a Számítógép ikonra: látszanak az NTFS partíciók. Megnyitnám az egyiket, erre felugrik egy engedélykérő ablak, hogy én most biztos akarom-e és ha igen akkor jelszót legyek szíves. Mondom oké, meg is nyílik. Másik partíciónál ugyanez. Következő alkalommal már nem kérdez semmit, csak megnyitja. Szépen betárazom a rajta lévő zenegyűjteményt, beállítok egy háttérképet is, szokás szerint a gconf-editor-ban bekapcsolom a partíciók megjelenítését az asztalon, aztán dolgom lévén kikapcsolom a gépet. Következő bekapcsoláskor azt tapasztalom, hogy a zenelejátszó listája üres, az asztal háttere visszaállt egyszínű világosbarnára, az asztali ikonok sehol. Fájlkezelő, Számítógép, látszanak, megnyílnak, ebben a pillanatban megjelennek az ikonok és megjelenik a korábban kiválasztott háttérkép is. Ne légy bolond, biztos egyszeri eset — mondok. Hát nem az, mert újraindítás után ugyanez játszódik le. Mintha nem mountolná fel rendesen a partíciókat, aztán észbekap. Ace backup, hahaha.

Egyelőre kivárok. Fenntartom a jogot magamnak, hogy valamit csúnyán benézzek. Ezt majd az ügyfelek előtt nem nagyon fogom felemlegetni, bár már így is kapok érdekes telefonhívásokat, lásd

(ő) — Az a bajom, hogy bekötötték az internetet és ...
(én) — Hát ez elég nagy baj.

tehát a helyzetemen lényegében semmit nem ront.

Update (2008. augusztus 22.): A partíció-csatolós problémát megoldotta az ntfs-config telepítése és használata. Mobilnetre csatlakozni pedig már háromféleképpen is tudok, hosszútávú terveim között szerepel annak kifundálása, miképpen lehet a kapcsolatot bontani.