F1’08: Hockenheim

Nfol @ 2008. július 23.

Majd ha piros hó esik. Majd ha ... gyerekek potyognak az égből. Majd ha ifj. Nelson Piquet dobogóra áll 2008-ban. Ezeket a jelenségeket ezidáig többnyire a sohanapján időhatározó szinonimáiként használtuk, ám az utolsót immár el kell felejtenünk, Piquet ugyanis a Német Nagydíjon másodikként ért célba. De hol van a kandi kamera?

Sehol. Bár elég sokan átverve érezhették magukat a futamon. Például Felipe Massa, aki az időmérőt követően még bizakodott, a versenyen meg kétszer is azt kellett átélnie, hogy Hamilton könnyedén lelépi őt, ráadásul ez már a második olyan befejezett futama, amelyen nem ő a legjobb brazil. Csapattársa, Raikkönen tulajdonképpen alig mutatott valamit a hétvégén, a futam vége felé talán megemberelte magát, de ez pont csak arra volt elegendő, hogy hatodiként fejezze be a versenyt. Az idei szezonban mutatott műszaki és egyéb problémái emlékeztetnek engem a legsötétebb McLarenes időszakára, amikor szinte mindig történt vele valami; magam részéről sajnálom, hogy olvad a Jégember.

Lewis Hamilton ellenben szárnyal. Ilyen magabiztos produkciót legutóbb a tudjátokkitől láthattunk, amikor veszett nagy technikai fölénnyel bíró autóval hozta sorra az első helyeket és mindenki meglepetésére megnyerte párszor a vébét. Még vagy két ilyen "sima" győzelem és a többiek elkezdenek imádkozni egy kémbotrányért... Kovalainennek nem lehet könnyű feldolgoznia a helyzetet, még akkor sem, ha önszántából nyitja ki folyton a nagykaput a csapattársa előtt.

A BMW-k a gyenge időmérőt követően szépen feljöttek, Heidfeld rengeteget nyert a biztonsági autós incidensen, a negyedik helyezése mutatja, hogy talált magában valami pluszt, ami eddig hiányzott a jó eredményekhez. Kubica viszont éppen csak hozta, amit a mezőny harmadik legjobb konstrukciójával hozni illik.

pix/f108-hockenheim-1.jpg

Fernando Alonso a futam előtt figyelmeztette Piquet-t, hogy ideje lenne neki is elkezdenie olyasmikkel foglalkozni, mint pl. jó időmérős szereplés, a futamok normális befejezése, pontszerzés, erre a derék brazil össze is hozott egy tizenhetedik startpozíciót. Aztán elindult a vágta, Alonso úgy ment, mint aki először lát közelről autóversenyt, veszítette sorra a helyezéseket, talán tizedikként ért célba. Nelsinho pedig valahogyan — egy kiállásos taktikával és éjféli kakasáldozat bemutatásával — a mezőny élére keveredett, sőt, ott is tudott maradni, még annyi sütnivalója is volt, hogy Hamiltonnal nem bocsátkozott harcba. Nyilván látta reptereken, hogy a negyven személyes kisgépek is kitérnek a Boeing elől; ettől persze most megérdemli a dicsérő szavakat, majd meglátjuk, tudja-e hasznosítani a további futamokon. A képen egyébként az látszik, amikor az egyik kevésbé boldog brazil fejbekólintja a pezsgősüveggel a másik sokkal boldogabb honfitársát.

A Toyota jó hétvégét zárhatott volna, végül pont nélkül csomagolták el a Német Nagydíjat. Pedig Glock még Piquet-nél is jobb helyzetben volt, míg ki nem tört a hátsó felfüggesztés és össze nem törte magát a boxutca betonfalán. (Gyula fel is ordított, hogy úgy összetört a kocsin minden, de már megszokhattuk, hogy a teljesen evidens — khm, triviális — dolgokon mindig meglepődik.)

Két hét múlva jön a Magyar Nagydíj.