#89

Nfol @ 2005. március 27.

Arra ébredtem, hogy anyukám rázza a vállamat és azt kérdezi, hogy adok-e enni a kutyának. Ránéztem az órámra, 6:05. Mi a francért kellene ilyen korán ellátmányt adni neki? Az odáig rendben van, hogy nyolckor indulunk valahová, de akkor is korán van még. Erre kiderül, hogy nem hat óra van, hanem hét. Óraátállítás bazze... Felöltözök, mászkálok a házban, mindenütt késik egy órát az összes időmérő szerkezet, kicsit úgy érzem magamat, mint egy tudós, aki addig kísérletezett az időutazással, míg sikerült magát megrekesztenie két idősík között. Először is el kell mennünk a nagyszüleimhez, mivel velük együtt megyünk. Becsöngetek, nagy sokára kijön nagyapám, közben kérdezi, hogy miért jöttünk ilyen korán... Guess what: ők sem állítottak órát. Kis késéssel elindulunk keresztapámékhoz, útközben beszólok egy olyat, hogy "Mi van, ha ők meg előrébb állították az órát és már két órája várnak ránk?" A végső úticél (Final Destination, hehe...) egyébként keresztapám cégének hétvégi háza a császárszállási tó partján, itt fogunk sütni-főzni, meg gondolom inni. Habár inni nem fogunk, legfeljebb fognak, mert én kimaradok az ilyesmiből a hülye elveim miatt. Különben is botorság lenne Murphyt éppen húsvét vasárnapján megkísérteni, valószínűleg a két korty boromra is találnék két rendőrbát alkoholszondával a kezükben. Az ilyen mítingek alkalmával az az egyetlen gond, hogy a létező összes fiatalkorú általában engem nyaggat. Lényeg az, hogy késő délutánig ott voltunk, közben vagy két órán keresztül bámultam a tó vizét a stégről, és közben figyeltem a szomszédos stégen tábort verő pecásokat. Elismerésre méltó a teljesítményük, én biztos nem bírnék egész nap ott ülni a kempingszéken és várni, hogy mikor rántja le az úszót egy arra sodródó faág...

Komolyan mondom, nagy szerencséje a világnak, hogy csak a pofám akkora, amekkorának látszik, de nem társul hozzá vasakarat. A hazaúton legalább nyolc esetben éreztem volna helyénvalónak egy afféle terminátoros magánakciót. Például a JGs-xxx rendszámú Passat tulajdonosát szívesen megkérdezném arról, hogy szerinte a két forgalmi sáv közötti szaggatott fehér vonal mégis mi célt szolgál a kulturált járművezetők esetén, mert az ő megoldása, miszerint városban nyolcvannal kell végighajtani a vonalon, szerintem nem teljesen elfogadható. De a sűrű forgalomban a biciklijét a kocsim orra elé kitoló manusztól is megérdeklődném, hogy pontosan mit próbált a tükörben látott kézjeleivel elmagyarázni nekem, mert kicsit rosszul láttam... Ahhoz pedig külön ész kell szerintem, hogy nyolc egymás után érkező autó közül éppen a hetedik és nyolcadik között kell átrohanni az úton, miközben utánunk nem jön semmi... Kezdem azt hinni, hogy minden városi gyalogos szuicid.