Fórummeet vol. 10.

Nfol @ 2007. november 18.

Voltam fórummeeten.

Ehhez először is fel kellett kelni fél ötkor. Nem ismertem fel magamat a tükörben. De aztán mégiscsak. Fél hatkor kiballagtam a trolihoz, ami kiröppentett az állomásig nagyjából öt perc alatt (átlagos menetidő: ~20 perc), ahol találkoztam WarPriesttel. A három óra tizenhét perces vonatútról sokat nem mondanék — nem is lehetne, leszámítva az átalakuló decepticon (álca, LOL!) által keltett hanghoz hasonlók tapasztalását. A Nyugati aluljárójában vettünk metrójegyet, mert mi rendesek vagyunk, erre a bejáratnál strázsáló inspektor-csoport kollektíven hátat fordított nekünk, amikor lefelé mentünk. A metróban először nem tudtuk, melyik oldalt kell választanunk, aztán a kis információs táblák alapján rájöttünk, hogy a másikat. Ekkor vette észre WarPriest, hogy szemben a falon is láthatóak az állomások. Tájékozódásból jeles!

A Deák téren először is fáztunk, meg jó sokáig csak mi ketten álldogáltunk ott a bejelentkezettek közül. Volt még kettő egyén, akik csoportosulásnak tűntek, de szerintem mindketten arra gondoltunk, hogy ők hátha nem a fórummeetre jöttek, mert valahogy nem illettek a képbe. Aztán el is mentek. Hogy ne unatkozzunk, megtaláltak minket különböző személyek. Először jött egy angolul érdeklődő úr, hogy mi véletlenül nem a statue parkba induló csoporthoz tartozunk-e, neki a középfokú angol ismereteimet kiaknázva azt bírtam válaszoltam, hogy no. Nemsokára megjelent a legutóbbi találkozón S@ti által felfedezett idegenvezető is, de sajnos túl messze volt ahhoz, hogy bármit is halljunk belőle. És ekkor hirtelen reményteli vásárlókká változtunk.

Jött ugyanis egy kapucnis, surranós srác, a kezében egy bőrszíjjal, amit bőszen ajánlgatni kezdett nekünk megvételre. Mikor mondtuk, hogy nem kérjük, rátért a lényegre:
És vipera? Sokkoló nem kell?
Sokkoló, de nem kértük azt sem. Bár talán találnánk neki alkalmazási körülményt. Fenébe, elkalandoztam...
Ti testvérek vagytok?
— Nem.
Akkor ikrek?
Kész. Otthagy minket. A szomszédos padra közben letelepedett az a két srác, akiket nem szeretünk volna fórumozónak hinni, és az egyikük odaszólt nekünk, hogy:
Kicsit mellélőtt, nem?
Erősen bólogattunk. Megfordult a fejemben, hogy mindjárt ezek is előállnak valami kihagyhatatlan ajánlattal (ötezer forintos iránytűs svájci bicska ötszázé’, valaki, KTamás? :-), de nem tették. Aztán megérkezett villneuve, meg KTamás és Sally, odalépett a közelben várakozó, közülünk senkit nem ismerő ALIEN, meg még Kiscsirke is befutott, aki továbbra sem kicsi és továbbra sem csirke, viszont olyan, mint Chase a Dr. House-ban: he has great hair. Itt közösségileg megvitattuk a táncgép kapcsán felmerült Guitar Herót meg Rockbandet, én pedig vázoltam egy abszolút többjátékos mókát, amelyben valaki táncol a táncgépen, valaki meg oldalt gitározik neki, szintén a képernyőn szaladó jelek alapján. vill szerint el fog készülni a Star Wars: Jedi Academy következő része, szerintünk még Guitar Herós kiegészítő is lesz hozzá, Jedi Guitar Hero címen, amelyben a játék elején el kell dönteni, melyik oldalt választod (a sötét oldal a death metál) és ha rosszul játszod a nótát, erőtrükkel vissza tudod rángatni a hangokat a helyükre. Hülyeségért a szomszédba menni: továbbra is felesleges!

Innen még egy jelenetet kívánok megemlíteni:
vill: És Gödöllőn merrefelé laksz?
ALIEN (komoly arccal): Temető.

Westend. vill bevásárolt magának egy Whopper menüt a Murder Kingnél (ilyen pólója volt ALIENnek :-) és akadt némi problémája a zsemléből gravitációs okokból kifolyólag kifolyó dolgokkal. Ezt a bejegyzést vasárnap délben írom, tegnap éjjel ment valahol a Ponyvaregény (a borzalmas magyar szinkronnal, brrr...), benne pedig a legkirályabb jelenet, amikor Jules és Vincent meglátogatják Marcellus Wallace barom üzletfeleit a motelben és a nagy beszélgetés közben Jules megeszik egy Big Kahuna Burgert. Hát helló, neki nem hullott kifelé semmi! Közben megérkezett Shadow is, egy egészen kis srác meg majdnem lefordult a székről, annyira tetszett neki vill és az ő sült krumplija. Én meg beszereztem egy törökös gyrostálat csirkehússal és rizzsel (valójában ALIEN hasonlót választott magának korábban és annyira jó illattal volt, hogy meg lettem vásárolva), ami tök finom volt, csak annyiból tűnt furcsának, hogy általam felismert zöldségeknek általam eleddig ismeretlen íze volt, meg a ketchup sem ketchup volt, hanem valami csípős kulimász. Plusz van még egy remek jellemzője ennek a fogásnak: túléltem. :-)

Kaja után mentünk táncgépezni, ami hát... nem nagyon ment nekünk. Utána volt papírrepülő-támadás és számomra tisztázatlan körülmények miatt komoly veszélybe került egy piros színű, hatalmas Sony Bravia nyúl is. Két év után ismét meglátogattuk a Potala teázót, ami azóta annyit változott, hogy másak a halak az akváriumban, viszont a felszolgáló lány udvariasan kiosztott minket a szervírozáskor, hogy minek cserélgetjük össze a kannákat, amikor ő mindenkinek azt adja oda, amit kért. Én egy joghurtos eper ízesítésű feketeteát rendeltem, aminek az illata tényleg joghurtos eperre emlékeztetett, viszont alapértelmezésben nincsen neki semmi íze. De legalább a színe rendben volt, nem úgy, mint ALIEN zöldteájának, aki nehezményezte, hogy kitöltve egészen vízszerűnek tűnt a tea. Kavargatás közben magasröptű beszélgetést folytattunk mindenféléről, volt anime-negyedóra, meg szabadvers villtől, kitárgyaltuk, hogy a nyomtatott játékmagazinok miért vannak leszállóágban (akarom mondani, miért olyanok, amilyenek) meg azt is, hogy miért szeretjük a Java nyelvet. KTamástól megtudtuk, hogy a BKV trolijáratainak számozása azért indul 70-től, mert ezzel tisztelgett a város Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapja előtt. Ebből az következik, hogy Debrecen vezetése nem kultiválta különösebben Sztálint, mert Debrecenben csak 2-es és 3-as (meg 3/E) viszonylatok vannak. Körülbelül ekkor ment el a vonatunk Debrecen felé, de úgyis visszamentünk még táncgépezni a Westendbe, tehát annyira nem bántuk. Öt óra előtt szépen elköszöntünk a többiektől és átmentünk a Nyugatiba, hogy az ötkor induló vonattal hazamenjünk. Tíz perc múlva meg ismét a Westendben voltunk.

Történt, hogy az Elvira WAP-on megnéztem a menetrendet. Abban szerepelt egy 17.00-kor induló vonat, ami nekünk megfelelőnek tűnt. Az állomáson viszont kiderült, hogy az csak Szolnokig jó nekünk, ott átszállással mehetünk tovább. A következő direkt meg hat után indul. Szóval visszamentünk a táncgéphez, hátha a többiek még ott vannak (mert vagy sorra kerültek, vagy még mindig csodálják azt a srácot, aki gyakorlatilag perfektre nyomta a pályákat egymás után). Tényleg ott voltak még, éppen ők játszottak. A végén KTamással ketten ugráltunk és valami három szintet bírtunk lenyomni (én C, B és B eredménnyel), mielőtt végünk lett. Állítólag baromi jól nyomom, csak eléggé kopott már a gép és folyton csúszkáltam (bár lehet, hogy ezért ment ennyire :-).

A hatos vonattal aztán tényleg hazajutottunk, fél tízkor már Debrecenben voltunk, ott még vártam húsz percet a trolira és tíz óra után nem sokkal ismét sötétben fordítottam el a kulcsokat a zárban.

OMG, de jó volt az egész! Köszönöm villnek, Sally-nek, KTamásnak, ALIENnek, Kiscsirkének, Shadow-nak és persze WarPriestnek, hogy eljöttek. Vonatra ülni azért pár napig nem vágyom.