Feels like home

Nfol @ 2007. július 16.

Édes egy komám!

Úgy tapasztalom, az előző levelemet bontatlanul pihenteted mindmáig. Ezért ugyan meg nem haragszom terád, régebb óta komák vagyunk mi ennél. Hanem most elmesélem neked az elmúlt hetet, mert vótak dolgok, amik után bizonyost érdeklődik az oldalad. Na, olvassad csak innentűl lefele, életképek gyünnek!

Szóval nyaralni voltam. Ez egy remek kis kétórás utazással kezdődött, melynek során a régi cirkuszos poént — „van mááásik!” — teherautókra tudtuk alkalmazni. Megérkezés után fél órával én még láttam magam előtt a Fliegl feliratot. Bogács amúgy érdekes hely, amennyiben érezhetően nagy bevételt realizálnak az idegenforgalomból és ebből láthatóan alig fordítanak valamennyit a településre. Van viszont Bogácsi TV, amelyből értesülhet a kedves néző arról, hogy Pipás Gyula bácsit hetvenötödik születésnapja alkalmából köszöntik, illetve olvasható a lakosoknak megítélt önkormányzati támogatás összege névvel, címmel. Közösségépítés rulez! Újdonság is akad azért, láttam ugyanis egy kaput, amit elneveztem az Értelmetlenség kapujának. A kapu egy virágágyás kellős közepén áll és a ráakasztott táblán az szerepel, hogy „Üzemi terület, idegeneknek belépni tilos.”, de a környéken semmi nincsen a virágágyáson kívül. Ja, a kapu még kulcsra is van zárva. Másra nem tudok már gondolni, szerintem a virágágyás egy biomassza–erőmű.

A szállásunkkal szomszédos III. osztályú szórakoztató komplexum rögtön megérkezésünk napjára garden party–t hirdetett ritka igényes plakátokon. Ennek én annyira nem tudtam örülni, mivel az már a nap folyamán kiderült, hogy ebben a faluban üdülőközségben minden krimóban a Lagzi Lajcsi–Csocsesz–Postás Józsi–mulatós szintipop vonulaton mozognak zeneileg és hajnali fél kettőkor a „megjöttek a fehérvári huszárok”–ra eszmélni szerintem nem egészséges. A garden party végül két vitális hozzávaló hiánya okán elmaradt: egyrészt nem volt garden (érdekelne, mikor vették észre ezt), másrészt a személyzet az elsők között itta magát patentra. Csodálom amúgy az itt lakók türelmét, nem lehet semmi egész nyáron elviselni azt a sok Mátrapacuháról jött tahót, akik éjjel egymással ordítozva mennek hazafelé. (Nagy respekt azon mátrapacuhai tahóknak, akik nem tahók.)

A stranddal szemben található következő kiemelkedő hely a Joker kávézó, ahol a kért ital mellett a tulajjal játszani is lehet kell. Politikai sakkot. A politikai sakk olyan, hogy ha rajtad kívül nincsen más vevő, akkor a tulaj letelepedik a szomszéd asztalhoz, Horn Gyulával nyit, onnan öt lépésben eljut Ceaucescuig, te pedig mattolsz, mert a gyepes agyaddal nem bírod meglátni a gondolatmenetében rejlő logikát, ami talán nem is létezik. Baló Györgynek beajánlanám, de nem tudom a telefonszámát; kíváncsi volnék, mennyit ketyeg az óra, míg száz százalékossá válik a feldolgozottság...

Önkiszolgáló (vagy ahogy a szálló prospektusában szerepel, önki–szolgáló) étterem, itt dolgozik a jóságos Joli néni, aki egy magasabb szintre emeli azt a jómodorizét, vagy mit. Merthogy könnyen találja magát az egyszeri üdülő abban a helyzetben, hogy palacsintát gondol ebédelni. Bőszen tolja is a tálcát a pulton végig, egészen a palacsintás ablakig (entering Joli néni sztét, jú ár velkom), ahol is tekintete megnyugszik, látván a pult túloldalán éppen asszimilálódó kakaós palacsintahalmot. Ekkor a kérdő tekintetre előadja, hogy „kettő darabot kérek abból”, majd egészen a késő bronzkorig tántorodik vissza a megdöbbenéstől, melyet a válasz vált ki belőle, eképpen:
— Nincsen.
Rejtélyes erők meggátolják az Elmegyógy és Intézetbe történő instant teleportálást, sőt, a késő bronzkor szele elképesztő bátorsággal ruházza meg fel a botor éhezőt, aki imígyen visszatámad:
— És azok ott?
Érzi, hogy érzékeny területre lépett. Megfordította a helyzetet, a gondolatmenete teljesen logikus, érvei meggyőzőek. Nincsen palacsinta, de ott egy halomnyi. Megdönthetetlen. Mégsem eszik palacsintát, mert Joli néni a pult túloldalán teret görbít hirtelen:
— Az a főnöké.
A két keze ösztönösen egy képzelt nyak köré fonódik, Joli néninek és a főnöknek hosszú és boldog közös életet kíván, majd bosszúsan továbbhalad. És nem ez az egyetlen, ismert koordináta–rendszerekben elhelyezhetetlen történet, mert egy másik napon egy másik helyen szintén nem kap palacsintát. Pedig ott még ki is van írva Blikk vezércikk méretű betűkkel, hogy PALACSINTÁZÓ, de a palacsinta szó hallatán sietve közlik, hogy most éppen nincsen, de majd lesz. Majd. Pedig az van kiírva, hogy PALACSINTÁZÓ, és nem az, hogy MAJD PALACSINTÁZÓ. Fura egy hely ez.

A nyaralás amúgy arra is jó, hogy az ember rájöjjön: a Tour de France unalmassága viszonylagos. Talmácsi vasárnapi győzelme viszont abszolútértékű.

Hát komám, ilyen vót!