#65

Nfol @ 2005. február 23.

Komolyan mondom, ez már kóros. Az egyre intenzívebben aláhulló esőcseppek ellenére is be akartam menni tesire, mert ebben a félévben még egyen sem voltam. Annyira nem gond ez, hiszen a félév teljesítéséhez 13 alkalommal kell részt vennem az órákon, de tulajdonképpen bármelyik tanár órájára bemehetek pótolni, aki focit is tart. Egyelőre ugyanazt a taktikát alkalmaznám, mint tavaly, csak most a sorrend megfordul. Majd a kellemesebb időjárású hónapokban fogok pótolni, nem ebben a lucsokban. Szóval már tavaly is megjártam egyszer azzal, hogy a buszmegállóban jöttem rá, nincs nálam a futballcipőm; most meg ez. Kemény két perccel késtem le az előző buszt, még láttam, ahogy kiindexelt a megállóból, de én még az út másik oldalán voltam ugyebár. Nem baj, megvárjuk a következőt. Nem is tudom, mi volt velem, talán megint valamelyik programozás feladaton agyaltam, a lényeg az, hogy szokásomtól eltérően nem kezdtem el végigtapogatni a zsebeimet a homlijaim megléte után kutatva, és akkor vettem csak észre a teljes igazolványtartóm - amiben diákigazolvány, hallgatói kártya, buszbérlet - otthon maradt, amikor a busz feltűnt a lámpánál. Basszus. Márpedig én bérlet nélkül fel nem szállok, pénz sincsen nálam. Nem szálltam fel, mert nem akartam bármekkora esélyt is adni a közlekedési társaságnak saját magammal szemben.

2003. novemberében ugyanis rendkívül furmányosan meg lettem regulázva egy kedves, rendes, ugyanakkor eszméletlen tahó kalauz által. Történt, hogy kezdő egyetemistaként új diákigazolványt kellett készíttetni, ami persze alig pár embernek lett készen szeptemberre. Semmi gond, október végéig lehet használni a régit is, addigra csak kész lesz az enyém is. Hát nem lett kész. Mentünk - többen - ideiglenes igazolványért, a TO-n meg azt mondták, hogy nem tudnak adni, mert elfogyott (?), és adtak helyette egy szép, pecsétes igazolást, hogy igen, fent nevezett akárki akármilyen szakon tanul. Rendben, mindenki boldog. Egészen az első olyan esetig, amikor a kalauz nem fogadta el a papírt. "Bérletet mutassa be!" "Tessék." "Diákigazolvány?" "Hát az még nincsen, de van helyette ilyen papírom, ami..." "Á, az nem lesz jó." "Pedig csak ilyenem van." "Ettől még nem hiszem el, hogy tényleg egyetemista vagy." Kösz b*zdmeg, mégis mi a francot csinálnék egy ekkora hátizsákkal a vállamon? Biztos hegymászó volnék... Közölte, hogy kapok egy hónap haladékot, hogy kifizessem a büntetést - mert diákbérlettel utaztam érvényes diákigazolvány nélkül. Persze felmentem a TO-ra, meglobogtattam az orruk előtt a bírságoló cédulát, erre ők azt felelték, hogy menjek be a közlekedési vállalathoz reklemálni, mert azt bizony el kell nekik fogadni. Ez volt az első pillanat, amikor megrendült a bizalmam a TO-ban. Azért elmentem a város másik végén lévő ügyfélszolgálatra, megmutattam nekik a papírt, szerintük nem elfogadható. Mondtam, hogy a TO-n mást mondtak. "Azok hülyék. Majd ha lesz diákigazolványod, gyere vissza." De addig nem járhattam diákbérlettel, a teljes árú bérlet meg éppen négyszer annyiba került. Azóta inkább gyalog megyek, ha meglátok egy jegyellenőrt a buszon, mert tartok tőle, hogy felfordul a gyomrom.

Délután négykor hazautaztam vonattal, mert bármennyire ciki is egyeseknek bevallani, nekem néha nagyon tudnak hiányozni a szüleim, az otthonom, most hétvégén meg a fórumtalálkozó miatt nem tudnék hazamenni. Délután nem volt órám, csütörtökön meg csak délután van kettőtől, szóval belefért egy kis hazaruccanás.