No kidding

Nfol @ 2007. február 18.

Vér és horror. Ezt tudom ígérni a kedves olvasóknak, ha velem tartanak ma. Hamarosan megtudhatják, hogyan kerül egy neves pszichiáter a vonatra, mi lesz az idei farsangi szezon slágere az óvodai rendezvényeken és megosztjuk önökkel felháborító tapasztalatainkat az egyik nagyáruházzal kapcsolatban.

Pénteken hazafelé utaztam a vonaton, egy ilyen egybenyitott utasterű személyvagonban. Felszálláskor kicsit bénáztam, úgyhogy egy apuka és kisfia mellé sikerült elhelyezkednem. Apuka baromi tudományos képpel mélyedt el dr. Ranschburg Jenő Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban című tankönyvében, eközben kisfia vagy mobiltelefonon játszott (végighallgatta a gyári csengőhangokat úgy háromszor), vagy az ülésen fetrengett, vagy hangoskodva ugrált. Egyszercsak ezt megunta - mondjuk mindenki más már hamarabb - és megkérdezte az apukájától, hogy mit olvas. Apuka válasza:
- Rólad olvasok, Lacika. Maradj csendben.
Valahogy kibírtuk. Leszálláskor simán otthagytak volna egy hátizsákot, ha nem szólok. Pedig nálam nem volt egyetlen példány sem a Notórius csomagottfelejtés felnőttkorban című műből.

Anyukám óvónő, ennélfogva gyakran kerülök közeli kapcsolatba különböző óvodai műsoroknál használt versikékkel és mondókákkal. Így volt ez tegnap délután is, amikor annyira elkezdtem átérezni ezt a műfajt, nem állhattam meg, hogy ne költsek egy verset. Előadja a szerző:

Százlábúnak öltöztem,
ily közel a földhöz nem
egyszerű a jövés-menés,
százláb-mosás, cipőfűzés,
egész nap csak csúszok-mászok,
elkopik a lábam, látod?
Rámlépnek az állatok,
avar alatt száradok,
s azt kérdezem fals hangon:
"miért nem lettem én is inkább
varázsló a farsangon?"

A kordonbontás vers miatt természetesen minden felelősséget vállalok.

Készséggel elhiszem, hogy egy nagyáruházban pénztárosként dolgozni egy idő után rettentő unalmas és agyzsibbasztó munka. Ez azonban nem indok arra, hogy egy vevővel udvariatlanul viselkedjen egy pénztáros, elvégre nem a vevő tehet arról, ha neki éppen szar napja van. Az udvarias kiszolgálásba ugyanis nem fér bele, hogy az árukat a vonalkód leolvasása után csak úgy odabasszuk a pult lejtős részére, ahogy éppen sikerül. Az áruk ugyanis olyan hülyék, hogy összetörnek. Morzsává változik a keksz, megreped az üveg, kilapul a sütemény. Főleg nem tartozik az udvarias kiszolgáláshoz, hogy ha mindezt a vevő szóvá teszi, akkor a pénztáros egyből visszalöki, hogy "nyugi, nem lesz baja", közben pedig éppen eltörik egy nápolyis szelet, mert ráesik az ananászkonzerv.

Még akkor sem, ha a keksz fele gyárilag morzsa.