Meglepődtem

Nfol @ 2007. február 5.

Meglepődtem. Méghozzá nagyon. Eddigi félévkezdéseim során először nem volt szükség arra, hogy percekig folyamatosan az Enteren tenyerelve próbáljak bejutni a Neptunba, úgy látszik, minden akkor kezd el igazán működni, amikor lecserélni készülnek azt. Igaz, hogy mindössze egy tárgyat sikerült eddig felvenni, mert a többi vagy betelt, vagy szürkével jelenik meg, vagy egyéb OMGLOL okok miatt bajos.

Nem vettem fel például a Közgazdaságtan T nevezetű kurzust sem, ami százhúsz főre lett meghirdetve és tele van, a mai első előadáson viszont a százfős terem félig üres volt (vagy félig tele?), mégis sokan jelentkeztünk, hogy helló, túlkereslet mutatkozik a kurzus iránt. Erre megígérték, hogy majd tízzel emelik a létszámot. Gondolhatjátok, mennyi lesz még szabad abból a tízből, mire én holnap reggel felmászok a Neptunra. Maga az előadás egyébként meglepően unalmas volt, mindössze annyit tudtam meg, hogy a robbanó cukros-banános Tibi csoki valószínűleg életképesebb termék, mint a csokoládéízű ropi, illetve a közgazdaságtant sokkal jobban érdekli, hogy egy hülye vásárló mit vásárol, mint hogy miért hülye. Az előadás helyét amúgy ritka nagy quest volt megtalálni: megkérdeztem néhány remek helyismerettel rendelkezőnek vélt diákot, hogy merre van a C épület, erre duplára növekvő sugarú szemekkel kérdeztek vissza, hogy "miért, van C épület is?"

Az előadást tartó srác jól megszenvedett a projektorhoz kapcsolt számítógéppel, mert az ördögi szerkezet előbb a kihúzott konnektor okán nem akart elindulni, aztán mikor elindult, akkor a bekapcsolás előtt bedugott pendrive-ot nem látta. Még jó, hogy hatvan informatikus hallgató volt a teremben.