Az egyik ember

Nfol @ 2007. február 3.

Hétfő óta intenzíven kezdte verni a nyálát a Fidesz, hogy milyen demokrácia az olyan, ahol csak úgy lezárnak tereket száz napra és különben is gátolja őket a békés gyomorsav-termelésben az a tény, hogy nem lehet a térre menni és ott bármit csinálni. Ebből nyilván minden értelmes embernek az jön le, hogy valamit akarnak a Kossuth térrel és az a valami nyilván nem a térkövezés felelősségteljes és szép munkája lenne, hanem - júj! - valami más.

pix/our_hero.jpg"Felebarátainkról hazugságokat és rágalmakat ne terjesszünk, és semmi módon ne gázoljunk a becsületükbe, egyáltalán: a weben se mondjunk semmi rosszat a mi felebarátunkról. Ezzel szemben a politikusokról azt mondunk, amit jónak látunk, a politikus ugyanis elsősorban nem felebarát, hanem választott tisztségviselő, tehát az ő munkásságára vonatkozó meglátásaink közzétételével a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságjogát gyakoroljuk, és így a demokratikus értékrend további acélosodását segítjük elő." (Részlet Váncsa István Hírvilág című könyvéből.)

A Fidesz testületileg elbontotta a kordont, a rendőrök meg visszaépítették. Nem tartott tovább fél óránál. Aztán hirtelen megjelentek a hiénák és elkezdődtt a kínos várakozás: lesz-e valami vagy megy-e valahova? Nem lett, nem ment. Az egésznek nem abban látom a lényegét, hogy lehetett volna megint egy jó kis hepaj, sokkal fontosabb momentum, hogy bármi is történt volna tegnap este ebből kifolyólag, letagadhatatlanul a Fidesz sara lett volna. Többé nem működik az eddig is elég szellős álca, hogy ők mindig csak véletlenül vannak ott és véletlenül mondanak olyanokat; mostantól tényszerű, hogy ők keltik a hangulatot, ők buzdítják az embereket engedetlenségre és ők nem kerülnek előzetesbe vagy kórházba, ha valami balul üt ki. A rendőrség figyelmét pedig felhívnám arra, hogy március 15-ig bőven van idejük intézkedni. Csak joguk nincs hozzá...