Nem az esetem

Nfol @ 2007. február 1.

Ez a hónap is jól kezdődik. Úgy gondoltam, hogy ma mindössze egy hiba kijavításáról tudok majd beszámolni a megszokott rém unalmas stílusban, aztán mégsem így lesz, mert egészen elképesztő dolgok történtek késő délután, ezekre pedig nyilván rettentő kíváncsiak vagytok most.

Kezdjem talán a hibával. Az történt, hogy délelőtt az ISZK-ban szörföltem egy olyan számítógépen, amin nem működött a Firefox, ezért az elveim megerőszakolása után végül az Internet Explorerrel értem be. Természetesen megnéztem a blogot, hogy írtatok-e valami megválaszolni valót, és mivel írtatok, én válaszoltam is. Az első komment elküldése után szépen megjegyzett mindent a kommentűrlap. És éppen ez a probléma. Az Internet Explorerben alaphelyzetben is körülményes eltüntetni a nyomokat, de az ISZK gépein az érvényes csoportházirend miatt még körülményesen sem lehetséges törölni a sütiket, a beállítópanel ugyanis számunkra nem engedélyezett. Így hát baj van, az IE még újraindítás után is emlékezett mindenre, amire nem kellene, ott volt az űrlapban a nevem és a levélcímem, bárki beírhat valamit, mintha én írtam volna. Ez nem egy biztonsági rés, ez egyenesen szekuriti kráter. Átmeneti megoldásként annyit tettem, hogy írtam egy fake hozzászólást fake adatokkal, amik felülírták a sütiben lévő adatokat, majd ezt a hozzászólást kitöröltem.

Nem tudom, hányan olvastok engem olyan számítógépen, amit nem egyedül használtok, de én nagyon sokszor, az pedig látszik, hogy ez így nem életképes. Ezért itthon kifundáltam, hogy egyrészt írok egy kódot, ami kérésre törli az adott gépre letöltött sütiket, másrészt pedig a sütit ezentúl kérni kell. Ha hozzászóláskor bejelölöd, hogy szeretnéd, ha az űrlap emlékezne rád, akkor kapod a sütiket és többé nincs gondod vele; ha nem jelölöd be és azon a gépen addig nem kaptál tőlem sütit, akkor nem is fogsz kapni. Természetesen egy gépen elég egyszer bejelölni, nem kell minden hozzászólás után pipázni. Szerintem vállalható. Továbbá azt is tessék megfigyelni, hogy megváltozott a spamszűrőbe írandó kód, részletek a kommentdobozban.

Már sötétedett odakint, amikor telefonhívást kaptam. Megcsináltam ugyanis valamit szívességből és ennek lezárásaként valamit oda kellett adnom valakinek, ehhez pedig be kellett mennem ismét az egyetemre. Mivel rettentő skót vagyok, még nem vettem buszbérletet, úgyhogy gyalog indultam el. Szépen végigmegyek a Nagyerdő szélén, valahonnan a fák közül irtózatos hangerővel szól a God is a DJ a Faithlesstől, földöntúli élmény. Egyszercsak kibukkanok a sűrűből, ott vagyok a Pálmával szemközt, körülöttem számtalan ember, a forgalmat rendőrbácsik vezénylik. Biztos valami baleset történt, gondoltam, beálltam hát a zebránál az emberek közé. Pár perc múlva még mindig ott álltunk, ekkor néztem körül jobban. Emberek. Táblákkal. Árpád-sávos zászlókkal. Monnyon le. Rögtön lejött, hogy valami ősmagyar ünnepről lehet itt szó, úgyhogy műholdról vezérelt bonyolult taktikai terv segítségével forwardoltam magamat a másik zebrához. Az egyetem felé nagyon érdekes volt menni, aki velem szembe jött, az azt hihette rólam, hogy én onnan jövök, én meg azt hihettem, hogy ő oda megy éppen. Mindegy is, leszállítottam az árut, visszafelé ugyanez. Nem tudtam, mi ellen tüntetnek éppen, bár ha felsoroljuk azon ágazatok neveit, amik profitálnak a kurrens intézkedésekből - hopp, készen is van -, akkor végülis tökmindegy. Az erdőből ezúttal a Breaking the Habit hallatszott, amit a teljes Linkin Park-diszkográfián értelmezett partifaktor-táblázatban talán csak az Easier to Run tud alulmúlni.

Itthon aztán hallom a rádióban, hogy a nagy ember leereszkedett az övéi közé, Fecó Debrecenbe látogatott és mindenki őt akarja. Látni. Hallani. Kifütyülni. Eltalálni. Remélem, majd akkor is ilyen lelkesen fognak utálkozni, amikor Debrecen milliárdos támogatást kap a különböző fejlesztésekre. Én pedig égi jelnek tekintem azt, hogy bár egész nap egyetlen tócsába sem léptem bele, a lépcsőház ajtaja előttibe mégis sikerült. A tócsáknak pedig megvan az a remek jellemzője, hogy alattuk gödör helyezkedik el, amibe megfelelően belelépve az ember bokája simán dob egy kivételt, aztán lehet egész este vidáman csoszogni és minden mozdulatnál beköszönt a világvége. Mókás.

Jut eszembe: ma volt valami árammentes öt perc, 19 óra 55 perctől 20 óráig ki kellett volna kapcsolni minden kütyüt, ami elektromos; hát én gyökér voltam és a hűtőszekrényt mégse húztam ki, különben sem voltam otthon akkor, de nyilván az ilyen akciókkal sok dolgot el lehet ám érni, úgyhogy a jövőben is kiemelten figyelek az ilyesmire. De látom, hogy te nem, mert le merném fogadni, hogy éppen most nem használod a numerikus billentyűket, mégis világít a Num Lock...