Szellemi szélcsend

Nfol @ 2006. december 12.

Meggyőződésem, hogy a blogbejegyzések többsége kétféle hangulat eredménye. Lehet írni nyugodtan és indulatból. Utóbbi következik. (A címet Mikola István szerezte.)

Egyszer szeretnék majd beszélgetni Istennel pár dologról. Például arról, hogy szándékosan rendez-e az embereknek olyan kivételes napokat, amikor kár felkelni, minden a lehető legrosszabbul sül el, vagy ez puszta véletlen, hiba a Mátrixban, ha úgy tetszik. Persze sosem fogom ezt megtudni, Isten ugyanis nem foglalkozik pogányokkal.

A mai nap ilyen kivételes volt. Kivételesen szar, hogy pontos legyek. Reggel a buszt lekéstem, mert a sofőr már piroson vágtatott át. Ha megáll, én átérek a túloldalra a zebrán és fel tudok szállni a buszra. De ő nem állt meg, mert sietett. Aztán majd csütörtökön reggel is így siessél, bazmeg!

A TO-ra mentem, felvenni az indexet. Kilométeres sor, találkozok WarPriesttel, aki már végzett a TO-n. Fél óra alatt nekem is sikerül. Az ISZK-ban kitöltöm az indexet a Neptun alapján, hátha rögtön kijavulnak a Fonya pótzéhák és kell majd az index is. Megyek pótzéházni, kiosztja, megírom, természetesen az ellentmondásos izé is benne van, mert miért ne lenne benne. Nem szarral dobálózunk, kérem. Rögtön ki is javítja. Kiderül, annyira tehetséges vagyok, hogy mentesülök a vizsga alól. Mínusz öt kredit. És még csak dél.

Hazajövök ebédelni. Odaég a kajám. Nem teljesen őszinte mosollyal majszolom a fekete szélű darabkákat. Méréstechnikára is össze kellene állítani a programot, hogy ne négy darabban legyen. Összeállítom. Kipróbálom. Működik. Flopira másolom. Épphogy elérem a 23-as buszt. A szakmódszertani laborban beteszem a flopit a meghajtóba, az meghajtja. A program meg nagyban nemzi a fajtáját. Ahogy elindul a grafikus mód, minden meghülyül, a töltődő kondenzátor fél óra múlva is 0V feszültségű. Viszont ki lehet sütni. Add össze. Két és fél órát eltöltök vele, hátha, de nem. Kikönyörgünk egy januári viszontlátást Sándortól, becsszóra kész lesz, becsszóra működni fog.

Két hónap óta először fordul elő, hogy nincsen nálam esernyő. Ez gáz, mert este esik. Hideg van, esik, a busz meg késik, az a dolga. Holnap nyolctól Rendszerszervezés vizsga, eddig fél órát tanultam rá, ebből húsz percet aludtam, ötöt meg okosan néztem. Dekoncentrált vagyok, vagy mi. És nem jut eszembe az a szó, hogy paracetamol.

Mindettől persze nem lettem egy csapásra rossz ember. Ugye? AKKOR MIÉRT ÉRZEM ÚGY MAGAMAT?