Nfol · 2006. december 11.

Széles látókör mindenkinek

Tovább bonyolítom magamnak az életet. Úgy látszik, még mindig van hová bonyolítani. Frei Tamás pedig a világ mögé nézett. Sajnos talált is valamit...

Valség előadáson majdnem tele volt az előadóterem. Ilyen utoljára második héten volt, de akkor sem voltak ennyien. Nyilván most azok is bejöttek körülnézni, akik eddig egyszer sem, legalább a tanár arcát felismerjék vizsgán, ha eljutnak odáig. Nem mintha nekem borítékolva lenne, hogy fel kell majd ismernem Baran tanár urat bármikor is. Hiszen addig még van egy csütörtök. Meg egy hétfő.

Fejgeom előadás volt, sok mindenre ugyan nem emlékszem belőle, pedig biztosan volt más érdekesség is azon kívül, hogy másik teremben voltunk, mint máskor és itt nagyon rossz a tábla, mert ha feltolod, nem áll meg, hanem lecsúszik, illetve tök mindegy, hogy fel van-e tolva vagy sem, mert ugyanúgy nem lehet rá írni. Majdnem olyan rossz, mint a K/3-ban lévő tábla, az ugyanis olyan szerzet, hogy krétával képtelenség rá írni, mert nem a tábla lesz krétás, hanem a kréta hegyén jelenik meg a tábláról származő zöld festék. Amúgy jövő kedden vizsga, alig várom.

Kettőtől Fonya előadás lenne, de mivel még fél háromkor is négyen ülünk a teremben, elkezdjük gyanítani, hogy most mégsem lesz előadás, ezért hát eljövünk. Nekem konkrétan meg kell várnom valakit, aki négy körül érkezik, a maradék másfél órát felhasználom arra, hogy várakozzak, hátha szembejön a folyosón a Fonya gyaktanár és megmutatja a zéhámat. Így is történik. Elmondja, miért nem. Hazajövök, megnézem a jegyzetet, ami az ő táblai munkáját őrzi: a zéhában ugyanígy csináltam. Szerinte meg nem jó. Most akkor biztos tudom, hogy holnap hogy oldom meg ezt a fajta feladatot. Úgyis be kell seggelni az Early-algoritmust, hát majd szakítok erre is időt.

Este azért megnézem a Frei-dossziét, de minek...? Azt valahogy az előzetes alapján sejtettem, hogy itt ugyan a videojátékokról lesz szó és nyilván nem a lényeges dolgokat fogja Frei úr kiemelni, mert az ugye egyáltalán nem izgalmas, viszont ha vér meg erőszak van benne, meg feketemunka, meg esetleg még némi alvilág is, azt rögtön nagyon fogja szeretni a közönség. Az a közönség, aki többnyire nem hozzáértő és akinek egy szintén nem hozzáértő tolmácsolja mindazt, ami szerinte a videojátékok világa. Mert ugye hiteles bulvár-dokumentumfilmet csak az készíthet a játékokról, aki életében nem töltött el velük fél óránál többet.

Tekintsünk el most attól, hogy nekem kedvem lett volna ledöfni magamat a tollammal minden egyes alkalommal, amikor Tamás a videojátékot "negyedik dimenziónak" nevezte. Tekintsünk el attól, hogy az ő szemszögéből nézve a World of Warcraft arról szól, hogy emberek esténként sárkányokat ölnek (mert ugye a WoW az egy sárkányos játék, mindenki tudja - mostmár). Tekintsünk el attól, hogy sikerült megtalálnia azt az egy embert az USA törvényhozásában, aki még Hillary Clintonnál is kevésbé ért a játékokhoz, nyilván ezért tudta magabiztosan állítani, hogy a GTA San Andreasban "pontokat kap a játékos, ha rendőröket öl, nőket erőszakol meg". Erről szól, ugye? Most kit érdekel, hogy van mellette egy bő ötven órás történet, nem? Haggyámá'! Remélem senki nem mutatja meg neki a sakkot, elvégre abban meg parasztokat lehet leütni. Jó volt viszont az a rész is, amelyikben a kínai farmerekkel beszélgetett. Aszongya: "Szóval ti pénzért cserébe átjuttatjátok a játékos karakterét az unalmas részeken, hogy ő egy erős, jól felszerelt karakterrel mehessen sárkányt ölni?" (Mert a WoW sárkányölős játék, tudod mostmár, igaz?) Nem értem egyébként, a WoW-ban nem pont az a legjobb, hogy te magad alakítod, formálod a karaktered tulajdonságait? Akkor az unalmas? Akkor az egész Diablo unalmas? Az egész Neverwinter Nights meg Baldur's Gate unalmas? A Fallout unalmas? Ez a sok kérdés unalmas? Biztosan így van. Ha egyszer a tévében azt mondták...

Itt lehet puttyogtatni!