Enyészpont

Nfol @ 2006. november 3.

Nem értem én ezt a politikát. Jön az MSZP-s kancellária-miniszter vagy kicsoda, Szilvássy, hogy neki bizonyítékai vannak arra, hogy a zavargások hátterében Fideszes politikusok állnak, jól elmondja mindezt egy parlamenti ülésen, aztán rögtön nyolcvan évre titkosítják az egészet. Még a végén kiderülne valami olyan is, ami nem ehhez az ügyhöz tartozik... Például az, hogy a pártok lehallgatják más pártok telefonbeszélgetéseit. Mindenki spionkodik mindenki után, közben úgy tesznek, mintha, közben pedig mégsem. Mostmár én is azt mondom: menjen a kormány! De menjen vele együtt az ellenzék is! És menjen velük együtt az összes szélsőséges, sarokba sz*ró bagázs is! Biztos van olyan ország tőlünk keletebbre, ahol jut nekik hely. Mert nekem itt, Magyarországon nagyon nincs igényem már erre a két hónapja tartó sz*rdobálásra, elegem van abból, hogy bárkinek bármi baja van, azonnal demonstrálni indul meg fenyegetőzik, a háttérben meg a politikusok igazi demokráciáról beszélnek, meg hogy a nép kiáll önmagáért.

Baromi hasznos dolog az evolúció, meg érdekes is, még érdekesebb viszont, hogy a politikában mennyire nem tud érvényesülni: megrekedt a fejlődés a gerinctelenek osztályánál és nincs rá valós esély, hogy valaha továbblépjen. Igen, még az Európai Unióban is ugyanez folyik, csak ott kulturáltabban anyázzák egymást a frakciók, mert az nyugatias politika, érted...

A tegnapi Híradóban vezető hír volt, hogy a Malév bérel egy Boeing 737-es szimulátort, amivel a pilótákat valósághű környezetben tudják tréningezni. Egyrészt ennek a hírnek a hírértéke nagyjából nulla, de valamivel ki kell tölteni azt a húsz percet, ami a reklám és az időjárás-jelentés között van. A riportban megszólalt a szimulátort felügyelő főpilóta, és valami olyat mondott, hogy "a lehetséges kombinációk száma végtelen". Azért egy indirekt bizonyítást kérnék erről: ismereteim szerint nagyon gazdaságtalan olyan repülőgépet gyártani, amiben végtelen sok kapcsoló, gomb, tekerentyű és bizgere van, éppen ezért nem is gyártanak ilyet. Azt már meg sem említem, hogy ha gyártanának ilyen szerkezetet, az a cromagnoni előembertől kezdve a nap felfúvódásáig és felrobbanásáig megélhetést biztosítana a Földön élő összes embernek, ugyanis ennyi idő alatt ennyi ember nem tud végtelen sok kapcsolót beépíteni. Sőt, ha a kapcsolók száma természetes szám, akkor sem érnének soha a végére, mert mindig lenne még egy, amit be kell szerelni.

Tehát, ha objektíven állunk a kérdéshez, azt kell gondolnunk, hogy a szimulátor véges sok, legfeljebb megszámlálhatóan végtelen kombinációban képes egy adott szituációt előállítani, még akkor is, ha mondjuk a hőmérsékletet -100 és +60 fok között, tizedes lépésekben lehet változtatni, és ilyen opcióból van mondjuk 500 darab. Az ugye egy opció esetén 160*10=1600 különböző érték, az egész szimulátorra nézve 1600500 eltérő eset, ami jó sok, de közel nem végtelen, és valószínűleg ennek 0,2%-a olyan beállítás, amellyel egy repülőgép pilótája pályafutása során találkozik. Hírnek azért jó volt...

Tegnap említettem, hogy kipróbáltam a Race demóját, ami egy hivatalos WTCC licencű szimulátor akarnak lenni. Fejlesztője az a SimBin, akik a GTR első és második részével történelmet írtak. Szóval úgy gondoltam, ebből is valami jó fog kisülni. Tévedtem. Persze utólag könnyű ráfogni, hogy már az Eidos logó megjelenésekor elszorult a szívem, ők ugyanis nem éppen a hardcore szimulátorok kiadójaként ismertek, hogy finoman fogalmazzak. A másik nagy szponzor az Eurosport, már értem, miért van tele a menü kicsi csillagokkal. És akkor jött maga a játék... Szépen beállítottam a Logitech Dual Actiont, kiválasztottam a Seat Leont és kigurultam a pályára, ami esetünkben Brands Hatch, a túraautóversenyzés egyik szentélye. Hát, ennyit még sehol nem szentségeltem... A móka ott kezdődik, hogy amikor megkapom az irányítást, a gép a tök egyenes úton hirtelen jobbra rántja a kormányt, aztán kezdhetem a gépészkedést, hogy ne két méter után kenődjek a falra. Az irányítás a továbbiakban is elég darabos, szinte lehetetlen normálisan, íven kanyarodni, ráadásul a GTR-rel ellentétben itt akkor sem fix a belső nézet, ha fixre állítod - vagyis nulla elmozdulást állítasz be a menüben -, hanem a rázkódás mellett ugyanúgy elfordul a "fejem" a kanyarban, csak késve, és pont azt nem látom, amit kellene. A fizika is érdekes, bár mentem vagy húsz kört ugyanazzal az autóval, egyszerűen nem lehet érezni, hogy mit lehet és mit nem, teljesen véletlenszerű, hogy adott kanyarban adott sebességgel megcsúszok-e vagy nem: lutri. Mindezt legnehezebb fokozaton műveli, amiből az következik, hogy novice szinten elmegy viszonylag jó arcade játéknak, de egy SimBintől azért ennél többre számít az ember. Talán nem véletlen, hogy bár már a játék demója is letölthető és a honlapja hónapok óta működik, eddig nagyon kevés helyen írtak róla... A megjelenésig még változhat azért, de... valahogy nem érzem benne azt a steril profizmust, amit a GTR-ben szinte süt. És akkor itt van nekünk a Need for Speed: Carbon is, ami szerintem muhaha kategóriás fröccsöntött tucattermék lesz, újradobozolják az Underground2-t és ennyi...