Háztető

Nfol @ 2006. október 17.

A hétfőről annyit, hogy reggel nyolctól délután négyig tartó öjömbódottá volt kialakulóban, de végül mégsem alakult ki teljesen, ugyanis véletlenül elfelejtettem Nyelvek és automaták előadáson elálmosodni. Úgy látszik, romlik a fegyelmem.

Talán az is közrejátszott ebben, hogy vasárnap este először tekintettem meg a Pofa be! című, Jean Reno és Gerard Depardieu fémjelezte filmet, amin durva jól szórakoztam, mert végre ez egy olyan vígjáték, ahol fogyasztható mértéken belül maradtak az altesti poénok, ellentétben például a Rózsaszín párduccal, ami végig olyan, mint Steve Martin bajuszban: kretén. Szóval ha MSN-en valakinek úgy köszönök, hogy "Canten vagyok Montangy-ból", akkor nem meglepődni! De ha már filmek, tegnap este például megnéztem újra a Halálhajót (böcsületes címe Event Horizon), ami semmivel nem volt érdektelenebb, mint első megtekintésekor.

Ma viszont volt jóféle Nyelvek gyakorlat, amin megismertük a hihetetlenül addiktív CYK-algoritmust, amellyel eldönthető, hogy adott w szó benne van-e adott L nyelvben, és amelyhez szükségünk van egy háromszögmátrixra, amit az egyszerűség kedvéért megfogunk és a mellékátlójára borítunk. A gyakorlatvezető megfogalmazásában: "Ez egy háztető." Ugye jól hangzik? Én el is határoztam, hogy mától csakis ilyeneket akarok csinálni nyugdíjig. Mondjuk létezik olyan szó és nyelv, amelyek esetében nyugdíjas koromig számolhatnám... De voltam Méréstechnikán is, ahol, mivel egyedül voltam három órán át a laborban, volt időm megcsodálni az infrás CD-olvasót, volt időm megírni a majdnem jó mérőprogramot és volt időm megtudni, hogy a valóban remek GTR2 című szimulátor most, megjelenésekor is csak hatezer forintba kerül, ami visszatart a zsákmányolástól, az mindössze annyi, hogy a cuccot telepítés után interneten kell aktiválni, ami esetemben értelemszerűen bukó. Azért lehet, hogy dobok egy levelet a hazai forgalmazónak, hátha ezt is lehet SMS-ben, mint a Vistát, LOL.

És most "Reménykedjünk" című rovatunk következik. Remélem, ti nem vagytok annyira felelőtlenek, hogy reggeli készülődés közben arcotokba kapjatok egy Reflektor magazint, benne egy interjúval, amit Kiszel Tünde készített Kelemen Annával. Tomboltak az agysejtek, kéremszépen, tomboltak az agysejtek. Neves kutatók állítólag felszerelték a helyiséget egy agyi aktivitást érzékelő műszerrel, ami az interjú vége felé valamit jelzett is, de később kiderült, hogy egy óvatlan hangya zavarta meg a szenzorokat. Remélem, hogy WarPriest barátom és kollégám megújult weboldalát jó sokan megnézitek, mert ő annak örül. És végül remélem, hogy S@ti nem kényszerült kisszériás regénysorozatot írni az elveszett, megkerült, majd ismét elveszett bejegyzésekkel kapcsolatosan. És most: Pofa be!