Nfol · 2006. október 6.

Vazz..., part two

A csütörtök eltelt egyrészt egy valószínűtlenül valóságos Valószínűségszámítás és statisztika gyakorlattal, amin tanárnéni olyan kedvesen tud minket leoltani, hogy alig vesszük észre. Utána kettőig az ISzK-ban időzünk, félórás várakozást követően le is ülünk. Ez mondjuk nem a kondenzvíz hatása. WarPriest PHP-kódot ír mellettem, én meg olyanokat írok be gúgliba, mint "BIOS + beep + codes" és "mainboard + error + signal". És letöltöm az Abit NF7-S v2.0 alaplap leírását, amiben nulla, azaz nulla szó sem esik a hibajelzésekről. Gyakorlatilag az öndiagnosztikai rész kimerül abban, hogy világít két led. Karaj. Nézzük a gúglit. Nagyszerű, hogy találok vagy tíz különböző oldalt, amin megtalálhatóak az Award-Phoenix BIOS hibajelzései, kevésbé nagyszerű, hogy nem mind ugyanazt írja. A hallott jelzést azonosítva bizony van átfedés a videokártya és a memória hibája között, esetleg maga az alaplap is lehet döglött. A legvalószínűbb mégis a VGA, éppen a kék színű pacák miatt. Körbekérdezek MSN-en is, túlságosan nem nyugszom meg ettől... Mindenesetre köszönöm WarPriestnek, hogy kibírt fél napot velem és sztárvendé végeláthatatlan esélylatolgatásaimmal.

Péntek. A vonaton pszichedelikus élmény az a hiperaktív nyanya, aki egy babakocsival nyomakszik keresztül a tömött folyosón, amiben meg lehet akadni, abban megakad és mellettem áll meg végül. Elővigyázatosságból előkotrom a lejátszót. Nyanya önhatalmúlag bevágja egy fülke ajtaját, a bentiek visszanyitják, nyanya ismét bevágja, hogy itt mekkora huzat van. Tán nem a nyitott ablak mellett kellene álldogálni. A babakocsira amúgy nagy szükség van, mert a gyerek, akit abba Palma-texszel kellene beleragasztani, jobban megy, mint ül. Pedig a nyanya kiabál neki végig, hogy maradjon nyugton, meg mindjárt jön az anyja, csak megissza a kávét. Elég hülye anyja lehet mindenesetre, hogyha vonatindulás előtt egy perccel még kávézik az állomáson, a kölök meg már a vonaton van, már elnézést. De tényleg jön egy nő, tényleg az anyja. Vagy jó színész. Mindenesetre belé sem szorult sokkal több értelem, mint a nyanyába, Darwin örülhet, jó az elmélete. Már bőven megy a vonat, ők pedig jó hangosan beszélgetnek, hogy milyen aljas utasok vannak ezen a vonaton, nem adják át a helyet, meg hasonlók. A fülkéből kiszólnak, hogy ideje lenne abbafejezni a fikázást, az anyuka nem úgy néz ki, mint aki nem bír állni fél órát, a gyerek a babakocsiban ül, a nyanya meg ülhetne, de sajnos az ajtóhúzogatós hisztijével eljátszotta az esélyt, úgyhogy...

Alig érek haza, megyek is vissza Debrecenbe a számítógépért. Hülyeség amúgy Nyíregyházára elhozni Debrecenből, csak éppenséggel van rá esély, hogy még garanciás a vas, és bőven nem mindegy, hogy mennyibe kerül a javítás vagy a cserealkatrész. Szóval elhozzuk, mondom a szervizes srácnak, hogy mi volt, közli, hogy garancia már csak a Samsung vinyóra van, másra nincs, viszont van nekik raktáron ugyanilyen Radeon 9600-as kártya, ha mégis az a rossz. Másfél órán belül szólnak, hogy mehetek a gépért, készen van. A srác szerint a videokártyának semmi baja, viszont a memóriamodul totál defektes. Kicseréli egy másikra, gond nélkül bootol a masina, belép az egyetlen olyan fiókba, ami nincs jelszóval védve és elindít CD-ről egy 3D-s tesztprogramot. Remek! Tizenötezer mínusz, és jövök is hazafelé. Píszofkék. Hol van mindez egy garanciális hardvercsere horrorjához képest?

Itt lehet puttyogtatni!