Vazz..., part one

Nfol @ 2006. október 4.

Osiris ist kaput gegangen. Történt mindez úgy, hogy a Rózsaszín párduc otthoni, nem nyilvános vetítése közben megállt a tudomány, hideg újraindítás után pedig a BIOS egy jó hangos sípszóval tudatta, hogy akkor itt most valami nagyon nem oké. Nyomatékosítandó a véleményét, a monitor nem ébredt fel standby állapotból, semmi kép, csak a sípolás. Természetesen az alaplap leírása nincsen nálam, miért lenne, bár talán a gépen rajta van PDF-ben, azt viszont nagyon érdekes így megtekinteni.

Rendben, szétszedem a gépet, füst és aktív szén sehol nincsen. Kiveszem a videokártyát: érdekes színű foltok vannak rajta a kondenzátorok tetején, meg a kártya oldalán. Nyár eleji szétszereléskor nem láttam ezeket rajta. Aggyaba-ajjaj, ahogy Palik mondotta volt. Kiveszem a memóriát is, sértetlennek látszik, visszarakom. Semmi változás, sípszó, nincs kép. Nem akarom a ki-be kapcsolgatással tönkrevágni mondjuk a merevlemezt, úgyhogy összerakom az egészet és békén hagyom. Semmi cserealkatrészem nincsen, hogy elkezdjem kitalálni, mi lehet. Így viszont nem tudom rendesen megírni a hétfői blogot, pedig lett volna benne egy nagyon jó kis Bácsó-féle beszólás, de mire belekezdek az írásba, tuti elfelejtem.